Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Per Olov Enquist: Blanche és Marie könyve

2013.07.14

 

 

A svéd író 2004-es könyve magyar fordításban 2006-ban látott napvilágot az Európa Könyvkiadónál. Enquist dramatikus fikciót írt, nem történelmi regényt, bár számos korabeli kultúr- és tudománytörténeti alak is megjelenik benne. A háttértörténet inkább egy korszak, nevezetesen a századforduló párizsi világának áltörténelmi bemutatása, mint pontos dokumentuma.

 

Blanche Wittman dr. Jean-Martin Charcot nevű híres pszichiáter kedvenc betege és később szerelme. Charcot a nagynevű Sâlpetriere kórház igazgató főorvosa, ahol „őrjöngő nők” tömegét kezelik, sőt nemzetközi szintű nyilvános orvosi bemutatókat is szerveznek a női hisztéria tüneteinek bemutatása és kezelése céljából. Később Blanche „kigyógyul hisztériájából”, és Marie asszisztense lesz; azé a Marie-é, akit Marie Curie, vagy Maria Skłodowska néven mint világhírű tudós nőt ismerünk. A regény bővelkedik híres emberekben, úgy mint Sigmund Freud, Jane Avril, Pierre Curie, Paul Langevin, Albert Einstein és August Strindberg, de úgy tűnik, hiába a rengeteg férfinév, az írót sokkal inkább a nők érdeklik, mint a férfiak.

 

Blanche Marie laboratóriumában igen hamar olyan mértékű sugárfertőzést kap, hogy három végtagját amputálni kell, ezért egy ládában fekszik, és emlékiratait írja. Amikor már nem tudja betölteni az asszisztensi munkakörét, akkor szerepet cserél, azaz ő válik Marie első számú bizalmasává. Az elbeszélést tulajdonképpen Blanche haláláig írt naplói, a „Sárga könyv”, a „Fekete könyv”, a „Vörös könyv”, majd a „Kérdések könyve” teszik ki, az író kommentárjainak beszúrásával. Marie a regényben már túl van az első, megosztott fizikai Nobel-díjon, és a rádium izolálásán dolgozik. Férje, Pierre Curie még él, Marie a Sorbonne-on 1903-ban – Franciaországban elsőként, mint nő – doktorál, s mindezen események közben belészeret a nős Paul Langevin fizikusba. A regény építkezése kirakós játékra emlékeztet: a több nézőpontból töredékesen elmesélt történetet az olvasónak kell összerakosgatnia.

 

Blanche naplói főleg azt a kérdést járják körül, hogy mi is a szerelem. Számára a szerelem már csak a múlt emléke, míg Marie számára a jelen, de jövő nélkül. Kiderül, viszont, hogy Blanche és Marie szerelmei átfedik egymást, mint ahogy a tudományuk is: Blanche az erotika tudósa, aki a Sâlpetriere kórház leghíresebb médiumaként művészi hitelességgel játszotta el a hisztérikát, amely kor tudományos diszkurzusa szerint tulajdonképpen a nimfománia egyik megnyilvánulási formája. Blanche játszotta szerepét, mert egyrészt imponáló volt számára híres médiumnak lenni, másrészt mert szerelmes lett Charcot doktorba. Marie először a tudomány szerelmese – ezért is szeret bele professzorába, Pierre Curie-be –, majd a valódi szerelmet is megtapasztalja egy bűnösnek tartott házasságtörő szerelmi viszonyban. Közös a két nőben az, hogy végül mindkettőjük halálát a sugárzó anyag okozza. A sugárzó anyag, azaz a Marie Curie által felfedezett rádium csakúgy, mint a szerelem, képes a dolgokat megvilágítani is és tönkretenni is. Mindketten a szerelemért áldozzák fel karrierjüket, és mindkettőjüket a rádium sugárzása öli meg.

 

Blanche-tól megtudjuk, hogy a szerelem ezért felfoghatatlan, mert abból „fény fakad vagy sötétség”. Marie Curie kimutatja, hogy az általa felfedezett és rádiumnak nevezett új elem atomtömege 225, és hogy csodálatos kék fényt sugároz. A rádium és a szerelem motívuma gyönyörűen kapcsolódik egybe a regényben, amikor Marie a következőket mondja: „Ha valaki megosztja a sötétséget azzal, akit szeret, ott néha fény támad, olyan erős fény, mely ölni képes”.

 

 

A halálos és egyben gyönyörű, sejtelmes sötétkék színben izzó rádium-fény állandó visszatérő motívuma a regénynek. A rádium sugárzásához hasonló analógiák sora olvasható ki a könyvből: ez az a kor, amikor a tudomány „misztikuma” valamint a misztika „tudománya” egymás mellett él és virul; a tudomány csakúgy, mint a szerelem boldoggá is tehet, de ölni is képes, illetve ölésre is felhasználható. Megragadó és elbűvölő a regényben az, ahogy az író sugallja, hogy az igazság sokszor kaotikus és beteljesületlen keresése a legfőbb érték az életben. Blanche a naplójába ezt írja: „Azt hiszem, ha minden szerelmünket összetesszük, úgy értem, Marie-ét és az enyémet, akkor magának az életnek a képe ragyog fel a térben”. Enquist pontosan ezt teszi a Blanche és Marie könyvében: a szerelem és a halál csakúgy, mint a tudomány és a misztika halvány, de ragyogó sugárzásban egyesül.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

megjegyzés

Simon Lehel Alpár,2013.07.16 06:01

Blanche fogalom lett később a pszichoanalízisben is!:)

München

Aranka,2013.07.14 21:18

Kedves Csaba!
Felköltötted érdeklödésem e könyv elolvasássára és közelebbi megismerésére,gyönyörüen mutatod be nekünk,amit nagyon köszönök Neked!
""Marie Curie a következőket mondja: „Ha valaki megosztja a sötétséget azzal, akit szeret, ott néha fény támad, olyan erős fény, mely ölni képes”.
Elgondolkodtató....még átvitt értelemben is!
Köszönöm,hogy olvashattam!