Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nikosz Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia

2013.04.18

 

 covers_38278.jpg

 

Kazantzakisz eme művével már akkor találkoztam – kétszer is – amikor még nem ismertem a könyvet. 1986-ban láttam az Erkel Színházban Fodor-Bach-Presser: A próba című méltán nagysikerű balettjét, mely a fenti mű táncszínházra történő adaptációja. Egy évvel később, 1987-ben a magyar Állami Operaház harmadik emeleti oldalüléséről néztem végig Szolokay Sándor Ecce homo című kortárs operáját, mely a Kazantzakisz-regény operaadaptációja. Megtudtam, azóta film is készült belőle, melyet nem láttam, mert a film műfaját nem kedvelem annyira, mint a többi művészeteket.

 

Az Akinek meg kell halnia „többszintes” regény, azaz egyszerre több szinten játszódik, és mindenki értheti több szinten is; minél magasabb az olvasó fogékonysága, olvasottsága, műveltsége, annál több szintet képes egyszerre észrevenni és befogadni.

 

A mese szintjén egy kisázsiai görög faluban az ott lakók húsvétkor évente eljátsszák a passiójátékot. A falu elöljárói összegyűlnek, és megbeszélik, kikre mely szerepeket osztják ki. Megkapják az érintettek szerepeiket; Mária Magdolna boldogtalan, mert őt rosszlánynak tartják, s ezért kapta szerepét. A Júdást játszó legény hasonlóképpen ambivalens érzelmeket táplál a szerepe iránt: egyrészt nem tetszik neki, hogy negatív hőst kell alakítania, másrészt megtiszteltetés számára, hogy bekerülhetett a passiójátékba. A Krisztust játszó fiatal pásztorfiú, Manolisz és az „apostolok” is elmélyülten készülnek az ünnepi játékra.

 

A realizmus szintjén Kazantzakisz a XX. század első felének vérzivataros újgörög történelemét mutatja be; teszi ezt az író úgy, mintha a regény mintáit az ógörög sorstragédiák világából merítené. A regény során falu nincstelenjei és gazdagjai között súlyos szociális és gazdasági konfliktusok lángolnak fel, miközben a török elnyomás állandóan jelen van a falu életében, az emberek hétköznapjaiban. Manolisz-Krisztus az eszményi igazság szószólója, aki majd élete árán bizonyítja eszméi helyességét. Fotisz atya más úton jár: ő pap létére inkább a nép élére álló reálpolitikus szerepét ölti magára. Két különböző út, ám mindkettő magasrendű célért küzd, miközben a realisztikus történet sorsok és jellemek kavalkádját vonultatja fel.

 

Ami számomra igen érdekes ebben a könyvben, az egy következő szint, a szerep és az azzal való azonosulás/elutasítás szintje, illetve az, hogy a szerepjáték hogyan lép ki metaforikusan a valóságba, és hogyan válik a színház véresen komollyá. A szereplők előbb-utóbb elkezdik a nekik kirótt szerepeket felvenni, és a „forgatókönyv” által diktáltak szerint gondolkodni és cselekedni. Manolisz-Krisztus és az „apostolok” szembekerülnek az emberi aljassággal és gonoszsággal, de nem csak a metaforikus, hanem a nagyon is valós szinten. A passiójátékra való készülődés közben mindenki kezdi megmutatni valódi arcát, de érdekes módon, ehhez előbb álarcot, azaz szerepet kell felvennie magára. Hol a határ a megjelenítő és a megjelenített között? A legnagyobb keresztény ünnepen hogyan törhet elő a legsötétebb gonoszság? Miért kell másnak a bőrébe bújni ahhoz, hogy a valódi én teljességgel megmutatkozzék?

 

Az identitás és a szerep, a szerep által indukált igazibb valóság finom árnyalatainak megjelenítése teszi igazán élvezetessé Kazantzakisz művét. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki először szeretne az újgörög irodalommal ismerkedni; szinte minden megtalálható ebben a regényben, mi Kazantzakisz „nagy” műveit jellemzi.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Győr

Buza Kati,2013.04.20 18:30

Nem ismerem a könyvet, de érdekes lehet a történet.
Miért kell más bőrébe bújni, hogy önmagunk lehessünk? Miért teszi ezt a nagy többség? Talán azért, mert minden nap maszkot viselünk és egy "mindenki elvárásának megfelelni akarok" szerepet játszunk, amit valódi énünkként kezelünk. Miért tesszük? Talán mert félünk jelmezeink nélkül, mezítelenül megmutatkozni. Félünk, hogy kiszolgáltatottakká válhatunk. Egyszerűbb valódi énünket jelmeznek álcázni, és ha valakinek nem tetszene a szerepünk, avval védekezhetünk, hogy ez is csak egy szerep.

Re: Győr

Csapó Csaba,2013.04.20 22:22

Tetszik amit mondasz, Kati! Engem az érdekelni, ha elolvasod a regényt, hogy Manolisz pásztorfiúként is be tudná-e teljesíteni a krisztusi sorsot. Fotisz atya nem játszik semmilyen szerepet a passiójátékban, de egyházi ember létére mégis úgy szerepel, amikor kezd forróvá válni a helyzet, mint egy nagyon is világi politikus. Ha elolvasod a könyvet, akkor kíváncsi lennék, Kati, mit gondolsz arról, hogy Manolisznak miért kell szerep ahhoz, hogy a szent ügyért fel tudja áldozni magát, míg Fotisz atyának nem kell semmilyen szerepet játszania ahhoz, hogy papként a szegények élére álljon.

lehel.siver@gmail.com

Simon Lehel Alpár,2013.04.19 02:24

elolvasom!:)