Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Heller Ágnes: Olvasónapló 2012-2013

2013.09.17

 

 

Az idei Ünnepi Könyvhét egyik csemegének számító újdonsága volt Heller Ágnes 2012 májusától 2013 áprilisáig vezetett szubjektív olvasónaplója. A szerző világhírű tudós, aki mellesleg sok mindenhez ért, például a kultúra különféle problémaköreihez, irodalomhoz, művészetekhez, esztétikához, politikához; egyszóval: a szerző filozófus.

 

A szerzőt érdeklő könyvek is sokfélék, a szépirodalmon túl éppúgy olvas elméleti és történelmi munkákat, mint önéletrajzot, thrillert és krimit is. Olvasónaplójában Heller 43 író 47 könyvét ismerteti kisebb-nagyobb részletességgel. Már a könyv előszavából kiderül, hogy valaha kislánykorában is vezetett olvasónaplót, jegyekkel osztályozva az általa olvasott könyvek értékét, s most is, a régi olvasónaplójához hasonlóan szubjektív módon számol be olvasmányélményeiről, megmondván, tetszett-e neki a könyv, vagy nem. Heller nem műelemzéseket végez, még csak nem is könyvkritikákat ír, ezért nehéz lenne megmondani, mi a műfaja a könyvnek – talán a legjobban az „olvasónapló” címke illik rá a leginkább, mint ahogy a címből arról explicit módon értesülünk.

 

A könyv kellemes csevegő stílusban íródott, s a Heller által olvasott könyveken kívül megtudhatjuk azt is, mik a professzorasszony kedvenc időtöltései az olvasáson kívül. Szinte az egész éves programjáról számot ad, továbbá értesülünk arról is, mely pályaudvarokat szereti, mely könyvesboltokban vásárol New Yorkban, merre szeret könyvek között böngészni Budapesten, mikor és miért választ puha papírkötéses könyvet, mennyi ideig tart neki egy ezeroldalas regény kiolvasása. Mindezeken túl sok, a fentiekhez hasonló érdekességet árul el a személyével kapcsolatban.

 

Mint korábban említettük, Heller nem elemzi az általa olvasott könyveket, ám ennek dacára különleges intellektuális élményt nyújt szubjektív olvasónaplója. Egyszerre vitatkozik önmagával és a művekkel, korábbi olvasmányainak tükrébe tartva azokat. Érdekes megfigyelni, hogy a szerző gyermekkorában szinte kizárólag klasszikusokat olvasott, míg idős korában a divatos és populáris szerzőket, valamint a detektívtörténeteket is nagy lelkesedéssel „falja” – s teszi ezt azzal a távolságtartással, a klasszikusok oly mértékű ismeretével, hogy képes közös nyelvjátékba hozni a könnyebb és a komolyabb műfajú műveket.

 

A szerző a rá jellemző éleselméjűséggel mindig a lényeget ragadja meg – még akkor is, amikor látszólag fecseg. Miként tőle a riportjaiban, interjúiban, valamint televízió- és rádiószerepléseiben megszokhattuk, ebben a könyvében is az igazán fontosat, a nóvumot látja és láttatja meg olvasóival. Megtudhatjuk továbbá azt is, mit gondol a magas és populáris irodalom megkülönböztetéséről, miért nem fogadja el ezt a felosztást, valamint hogy mit ajánl helyette, és miért. Heller szórakoztatóan képes beszélni a legkomolyabb és legkomorabb dolgokról is. Észre sem vesszük, hogy miközben mesél, közben nevel minket. Elsősorban arra nevel, hogy az új mesékben lássuk meg a régi elemeket, azok variánsait, és hogy képesek legyünk ezeket összevetni eddigi olvasmányélményeinkkel.

 

 

A szerző könyvét olvasva rá kell jönnünk, nem vagyunk elég műveltek hozzá képest, és rengeteg pótolnivalónk akad. Heller Ágnes polihisztor tudós asszony, a szó József Attilai értelmében európai. Érdemes tőle tanulnunk. Az Olvasónapló 2012-2013 szórakoztatva tanít, s garantáltan mindenkinek valami kellemes meglepetést nyújt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lehel.siver@gmail.com

Simon Lehel Alpár,2013.09.18 09:32

Ez számomra személyes is, a Vajda Iskolán nevelkedtem:)