Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

2013.06.02

 

„A szex csak vigaszul szolgál azoknak, akikben nincs elég szerelem.”

(Márquez: Bánatos kurváim emlékezete)

 

 

Márquez regényének címe ha valami botrányosat, netán pornográf tartalmat sejtet, akkor megnyugodhat az érzékenyebb lelkű olvasó: ilyesmiről szó sincs a könyvben. Csúnya szavak is csak igen kevés számban fordulnak elő, s a cím által sugalltak helyett az egyszerű történet tiszta poézisként tárul fel a Platón Lakomájától kezdődő égi és földi szerelem toposzát bejárva.

 

A dél-amerikai regények kapcsán sokszor hallottunk mágikus realizmusról, s tapasztaltuk az idő körkörös ábrázolását is. Nincs ez másként a Bánatos kurváim emlékezetében sem, mert a látszólag lineáris idősíkban játszódó regény vége felé kezd kiderülni, annak szerkezete ciklikus, minden újra ismétlődik, mint ahogy a legismertebb művében, a Száz év magányban is.

 

A regény narrátora a név nélküli, egyes szám első személyű főhős, aki polihisztor és poliglott, afféle „felesleges tudással” rendelkező magasan művelt úr. Kilencven éves koráig agglegény maradt, aki szexuális vágyait kizárólag prostituáltakkal elégítette ki. Elmondása szerint soha életében nem volt szerelmes, így a szexért mindig fizetni akart. A kilencvenedik születésnapjára egy kuriózumnak számító ajándékkal lepi meg magát: egy szűzlányt szeretne magáévá tenni. Vágya teljesül, ám az egyik váratlan fordulat ekkor következik be: életében először szerelmes lesz abba a lányba, akit szinte nem is ismer, a nevét sem tudja. Szexre nem kerül sor, helyette marad a szín tiszta plátói szerelem. Ekkor kezd a regény érdekessé válni, mert eddig a pontig csak a kolumbiai nagyváros hangulatát, párás fülledtségét érezhette az olvasó, ám a kislány meztelen testének megpillantása után a lélek kifürkészhetetlenségéről, rezdülésének bonyolultságáról ad számot az író.

 

Sokszor hallani, amikor valaki az őt érő kritikára azzal reagál, illetve azzal az „érvvel” nem hajlandó még megpróbálni sem változtatni szokásain, mely szerint „ő ilyen.” Ezt a sarkos véleményt látszanak aláásni a különféle nem szokványos élethelyzetek – ebben a regényben a szerelem. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy férfi soha életében ne legyen szerelmes, majd a szerelem varázsa kilencven évesen törjön rá. Nem is ez a lényeg, hiszen nem realista regényről van szó, hanem arról, amire az érzés emlékezésre készteti a főhőst. Emlékezési során újraírja a jelent, és egészen más ember kezd kiformálódni belőle, mint amilyen volt.

 

A regény realista síkján eltelik egy év, és az öregúr a halálra készülvén végrendelkezik: minden kevés vagyonát – amely az igen szegény lánynak magát a gazdagságot jelenti – szerelmére hagyja. Kilencvenegyedik születésnapjának éjszakáján történik meg a regény második váratlan eseménye: az öregúr nem hal meg, hanem a halál küszöbén újjászületik. Ekkor jön rá az olvasó, hogy a regény valódi idősíkja ciklikus, mert az emlékezés állandó önreflexiót és a jelen megértésének átértékelését váltja ki. Így ír erről Márquez:

 

„Ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megtörtént volna.”

 

Gyönyörű példája ez a mondat a kiazmus néven ismert stilisztikai alakzatnak. Ha már a stilisztikánál tartunk, nem árt pár szót ejteni a címről is. A regény elolvasása után jön rá az olvasó, hogy a könyv címe tulajdonképpen egy enallagé (magyarul: jelzőcsere), azaz nem a narrátor egykori prostituált ismerősei a bánatosak, hanem azok emléke. Azért bánatos az emlék, mert a sorsfordító események után éppen az emlékezés aktusa az, amely rádöbbenti a főhőst, hogy hosszú évtizedeken át mi is volt az, amit nem tapasztalt meg. Továbbá azért is bánatos egykori kurváira való emlékezése, mert rájön, hogy a szerelem és a szex a saját életében külön-külön létezett, azaz az égi és földi szerelem egysége nem jött létre. Mindazonáltal a regény végkicsengése optimista, amit a zárómondat gyönyörűen példáz:

 

 

„Végre itt volt a valóságos élet, a szívem megmenekült, és arra ítéltetett, hogy jó szerelembe haljon bele a századik évemet követő bármelyik nap boldog agóniája után.”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

München

Oros Aranka,2013.06.04 19:38

Köszönöm Csaba....szinte mondhatom,hogy kedvenc íróm és nem az egyik kedvenc íróm,ez talán azért van igy,mert ugy 17 éves lehettem amikor könyve a kezembe került " Száz év magány"ez a szürrealista regény nekem sokat adott,mondanom sem kell,hogy olvasássa révén, mekora Erotikus hatás alá kerültem,igy zsenge pubertásom alatt,hisz szerelemröl,bujaságról ír,no a ""pillangók röpködésse ""egy életen elkísér,amit itt Németországban ugy említenek,hogy "Schmetterlinge im Bauch", az már nagy szerelmet jelent.
Játszák a Szinházban,( Básti Juli és Hegedüs D Géza)nagy elvárásokkal,hogy megkapom e azt a csodát mint olvasás közben,elmentem megnézni........képzeld,nem vollt illuzió romboló,nagyon jól csinálták,de a csodát már azért nem éreztem,mert kissé kinöttem a pubertás mivoltomból.
Egy másik kedvenc "" Szerelem a kolera idején",melyben többek között megtanít arra,hogy semmi sem erkölcstelen,ami az ágyban történik,ha arra jó,hogy fenntartsa a szerelmet!
Valahogy,ponnt ez a könyv kerülte el figyelmemet,igy nagy örömmel vettem-olvastam írásod:....A szerelem,nagy úr,nem ismer határokat,korhatárt,börszint......csak a SZÌVEK-VÀGYÀT!
Kimeríthetetlen téma,s nagy hatalmába tud keríteni mi olvasókat!

Re: München

Csapó Csaba,2013.06.04 20:19

Kedves Arcsika! Ha tetszett a "Szerelem kolera idején" című Márquez regény, akkor tiszta szívből ajánlom figyelmedbe a belőle készült operát, a mexikói Daniel Catán zeneszerző "Florencia en el Amazonas" című 1996-os művét. Csodaszép zene, CD-n is megjelent, ha meglátod zeneműboltban, esetleg a müncheni operaház műsorán, ne hagyd ki!

Re: Re: München

Aranka,2013.06.18 17:11

Köszönöm Csaba...megkeresem és meg is fogom venni!
De azt hiszem ismerem is,csak éppen nem tudtam,hogy a " Florencia en el Amazonas"egyezik a" Szerelem kolera idelyén"-el!

Re: Re: Re: München

Csapó Csaba,2013.06.18 21:55

Kedves Arankám! Mea culpa! Jaj, véletlenül összekevertem, és NEM a Szerelem kolera idején alapján készült a Florencia en el Amazonas c. opera. (Ettől függetlenül feltétlenül hallgasd meg, mert gyönyörű a történet és az opera is, nem is hinnénk, hogy Mexikóban is szereznek csodálatos zenét!) Talán azét keverhettem össze, mert nagyon sok a hasonlóság a két mű között: mindkettő mágikus realizmus eszközeit használja, mindkettőnek fontos eleme a hajóút, és természetesen a szerelem többértelmű, még tán ironikus volta is. Egyikben sem romantikus a szerelem ábrázolása, sőt, mondhatni anti-romantikus.

Nagyon jó, hogy említetted ezt a másik Márquez regényt, mert ennek hatására meghallgattam újra az operát, és elolvastam nem tudom hányadszorra a Száz év magányt. Mindkettő hatalmas élmény, magasrendű szórakozás. Köszönöm, Arcsikám!

lehel.siver@gmail.com

Simon Lehel,2013.06.03 17:30

Mentem, olvasom is:), Köszönettel, Lehel

Győr

Buza Kati,2013.06.03 08:40

A szerelem huncut jószág. Nem tudni, mikor bukkan fel váratlanul. Nem érdekli sem az életkorunk, sem a nemünk, egyszerűen ott van, és lehetetlen erről nem tudomást vennünk. Szép példája a könyv a kortalan szerelemnek.
"A testi szerelem csak átmeneti kielégülés. Vénség koráig tart a függőség. Hasonló az élethez, ami a halálig tart." (Kazuya mester)

"Mikor a szerelem és a szeretet eggyé válik, már nem a test egyesülése adja a legnagyobb gyönyört, hanem a szíveké." (TK)

Talán a szerelem az a csoda, ami kimeríthetetlen témát ad az emberiség létének végezetéig, sőt...