Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rosszlányok és laza fiúk

2011.09.22

 

Coolnak kell lenni mindenestül a posztmodern korban – mondhatnók Arthur Rimbaud-nak a modernségről szóló híres esztétikai imperatívuszát („Modernnek kell lenni mindenestül”) felülírva. A TV-reklámban Mari is cool („Kúl vagy Mari!), mert hát ez ma a trend. Cool – hűvös, laza.

 

Na és a nő? Legyen okos, több diplomás, karrierista, mellette szexi, és jó családanya is. Tehát az életben kemény, sikeres, emancipált, az ágyban kurva, a családban jó anya. Paradoxon: három (vagy több) lovat egy fenékkel... Nincs mit tenni, ezek posztmodern korunk elvárásai.

 

Amikor egy nő csupán szexuálisan kihívó, egyből felmerül az emberben a gyanú: már megint mit akarnak eladni? Milyen áru vagy szolgáltatás marketingjéhez kell ismét egy félmeztelen, meztelen, vagy csak nyílt szexuális kihívásban mutatkozó nő?

 

A klasszikus zene mennyire „komoly”, és mennyire „populáris”? Nem tudni. Mozart szimfóniáinak részletei hallhatók mobiltelefonok csengőhangjaként, régi, jól ismert slágerek dallamai szólalnak meg kortárs szimfóniákban. A posztmodern felszámolta a „klasszikus” és a „populáris” közötti virtuális válaszfalat. Azt tapasztalom, hogy az utóbbi években a komolyzene is egyre inkább cool; sőt, még szexi is.

 

A műalkotásról tudjuk, hogy nem autonóm, a „magas művészetnek” is kell a reklám, ami sokszor a csomagolásban nyilvánul meg. A lemezborítók mind sugallnak valamit. Nem nehéz kitalálni, mit: „Vegyél meg! Kellek neked!” – csakhogy ezt a hatást különféle eszközökkel érik el. A nagymúltú és jó hírű Deutsche Grammophon 2000. utáni CD-lemezeit nézegetem, és csodálkozom egyes lemezborítókon, sőt, gondolkodásra késztetnek. A legtöbb nagy hanglemezkiadónak a logóján kívül markánsan szembetűnő a borító által sugallt esztétika. Például a Hyperion kiadó borítói a zenéhez valami módon kapcsolható festményekből állnak, az ECM minimalizmusra törekvő grafikái, vagy sajátos szemszögből fotózott és retusált tájképei igen tetszetősek. Nézzük csak meg kicsit közelebbről a Deutsche Grammophon régi és mai lemezborítóit!

 

A hagyományos lemezborítók a következő kategóriákba sorolhatók:

 

  1. Absztrakt grafika (20th Century Classics)
  2. Portré a művészről
  3. A művészről készült tollrajz, esetleg karikatúra
  4. Az operaénekes a színpadon a szerepében
  5. A karmester, énekes, a hangszeres művész éppen zenélés közben, több művész a karmesterrel együtt próba közben, amint a kottát tanulmányozzák
  6. A szólista koncert közben a hangszerén játszik, vagy a zongorakísérő hátterében frakkban, hölgy esetén estélyi ruhában hangszerével a kezében
  7. A zenéhez kapcsolható festmény, vagy más képzőművészeti alkotás uralja a borítót

 

Lássunk egy-két példát a 2000-es évek lemezborítóiból!

 

  1. A kiváló, méltán világhírű szoprán, Anna Nyetrebko a Souvenirs című 2008-as CD-jének borítóján Barbie babának sminkelve, rózsaszín arccal látható félig kinyitott szájjal, úgy, mint egy pornószínésznő, aki éppen fellációra készül.

    anna-nyetrebko---barbie-baba.jpg

  2. Anne-Sophie Mutter hegedűművésznő az évek haladtával egyre fiatalabb a lemezborítókon. Régen diszkrét estélyi ruhában, hátul összefogott hajjal láthattuk. Mostanában a ruhája egyre lazább (cool), áttetszőbb, haja nincs már összefogva, szétterülve lebeg, mint amikor egy hölgy szexuális kihívás céljából a haját csapkodja. Más borítókon mezítláb, farmerban félig ülő, félig fekvő helyzetben látható egy heverőn. Másutt dekoltázsa egyre többet láttat nőiességéből, hálóingre emlékeztető öltözékben két kezével oldalt megtámaszkodik – mintha egy férfiváll lenne az a támaszték. Látható még farmernadrágban és fekete topban a földön ülve, mellét kidülletszve fejét előre veti, szőke haja hanyagul hullik alá, akárcsak egy vampnak.

    mutter-anne-sophie-07.jpg

    anne-sophi-m-01.jpg

  3. A fiatal fuvolista, Emmanuel Pahud kigombolt ingnyakkal és kézelővel egy heverő előtt a földön ül cipő nélkül – laza srác: cool. Másutt sportos öltözékben mintha tornamutatványra készülne, egy függőleges rúdba kapaszkodik. Ha jobban szemügyre vesszük, kiderül, az a rúd nem más, mint hangszere, egy photoshoppal rúd nagyságúvá növesztett fuvola. Csak sportosan, lazán (cool)!

    pahud.jpg

  4. Bryn Terfel csodás hangú bariton, nem jóképű. Egy férfinél nem árt, ha jóképű, viszont nem elvárt kívánalom. Terfel csak finoman fogalmazva nem jóképű férfi, s ebből még egy jó kis reklámfogással erényt is kovácsolt a Deutsche Grammophon. A Bad Boys (Rossz fiúk) című albumán olyan operahűsök áriáit énekli, akik nem éppen jóságukról híresek: Mefistofele, Scarpia, Jago, stb. A lemez borítóján az énekes elképesztően csúnya: borostás, olyan eltorzult arccal, sminkkel (photoshoppal feljavítva), mintha magát az ördögöt látnánk. Ehhez a tematikus válogatáshoz a lemezborító túlzó, csúnya, giccses. Az eltúlzás giccsessége ugyanolyan hatású, mint Annna Nyetrebko Barbie baba arca az ő szóló albumán.bryan-terfel.jpg

 

Úgy tűnik, a Deutsche Grammophon megtanulta a posztmodern marketing leckét: a nő hasson úgy, mintha rosszlány lenne, a férfi legyen laza, cool, akár rosszfiú! A bajom mindezzel csak az, hogy pop durva hatásokra, túlzásokra épülő hatásvadász eszközei nem a magaskultúra értékeit emelik ki, nem a klasszikus eszközökkel érik el azt a finom hatást, amit a klasszikus kultúra közvetíteni hivatott.

 

Posztmodern korunkban a magas művészet és a művész személye nem elég ahhoz, hogy eladható legyen? Valóban ilyen cool eszközökkel kell a művészekből rosszlányt és laza srácot csinálni? Vagy talán a Deutsche Grammophon lőtt túl a célon a popkultúra eszköztárának átvételével?

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hegykő

Virág,2012.01.02 20:23

Láttam egy műsort, ahol emberekkel különféle ételeket kóstoltattak bekötött szemmel és befogott orral. Érdekes és meglepő kísérlet volt az érzékszervekkel.
Most ha mondjuk Bryn Terfelt becsukott szemmel hallgatnám kevésbé tetszene, vagy épp ellenkezőleg? És akkor nem is fogtam még be az orromat!

Budapest

Csigabiga,2011.12.06 20:34

Hát igen! A cél szentesíti az eszközt.
De vajon hogy lehet majd a jelenlegi állapotot überelni? És a következőt, meg az azt követőt? Lehet, hogy a jövő a kép nélküli borító, tévé? Akkor majd a fülünk lesz a cél?

Győr

Csillag Patrik,2011.11.27 16:56

Nekem az a saját véleményem, hogy egy operaénekesnő ma már nem egyenlő egy függönybe bújtatott töltött tojással. Persze nem árt ,ha a tehetség mellett szexi is, de ne süllyedjen már olyan mélyre, pláne, ha már világhírű is, hogy a zene helyett Beate Uhse atmoszférát közvetít. És akkor vajon mi is juthat eszembe a souvenirs-ről? Minden, csak klasszikus zene nem!
Ennyire a pénz diktál?????? Hol marad így helye a tiszta művészetnek?