Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyár és füst

 

 

Édesded, szőke, jó asszony módjára ringató füstje, magyar rónák őszi és téli illatát, sárgult színét elővarázsoló szaga, szájat, torkot, elmét édesítő íze: nincs benne egyetlen virágregényben sem, holott egykor béjei tiszteletes úr, Tompa Mihály, még a mihaszna vadrózsa legendáját is megkérdé múzsájától. (Krúdy Gyula: „A szűzdohányhoz”)

 

 

 

Különösen szeretem Tennessee Williams Nyár és füst (Summer and Smoke) című 1947-es darabját, mert benne van minden, ami a rákövetkező sikeres darabjait jellemezte: déli elegancia, szexuális felszabadulás, a kettősségekre történő építkezés (test-lélek, most-örökké, poézis-prózaiság, ideálok-valóság, tudomány-spiritualitás), a szimbólumok tudatosan teátrális használata, valamint az a magasan stilizált költői nyelv, amely Williams hírnevét megalapozta. Nyár és füst. A darab szüzséjében minden lényeges nyáron történik, aztán úgy tűnik, mintha télen befagynának azok az eszmék, amelyek a nyár történéseit tovalendítették. (A darab Első részének címe „Nyár”, míg a Második részé „Tél”.) Később rájövünk, a tél sem múlik el nyomtalanul, mert amikor újra nyár lesz, a társadalmi normák által gúzsba kötött karakterek terhei füstként szállnak el.

 

 nyar-es-fust2.jpg

 

Nyáron kifejezetten kellemes füstölni; nyitott ablak mellett, vagy a kertben, esetleg kávéház teraszán szabadon elszállhat a füst, akárcsak „rosszkedvünk telének” megannyi kínja. Ami megmarad, az a szivar íze, aromája, illata, és az élvezetéhez kapcsolódó emlékeink, hiszen egy igazán finom szivar ízét még másnap is a szánkban érezhetjük.

 

 

 

 

A szivar élvezete művészet. Kiválasztása, tárolása, vágása, meggyújtása, a rúd fogása és szívása mind nagy szakértelmet igényel. A füst aromájának ízlelése, megkülönböztetése más aromáktól, annak szavakba foglalása akár intellektuális aktusnak is felfogható, ha szívvel és lélekkel egyaránt jól szivarozik az ember. Továbbá a füst és a hamu szépségének szemlélése sem elhanyagolható esztétikai élvezet.

 

 macko_szivarja.jpg

Nem tagadom, a szivarok utáni rajongásom Radnóti Sándor professzornak köszönhető – ő még nem is tud erről, s talán majd akkor értesül e tényről, ha olvassa írásomat. Amikor egyszer meglátogattam szobájában, az

ELTE Esztétika Tanszékén, éppen szivarját szívta. Beleszippantván füstjébe egyből megtetszett az illata, és ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy én ezt az élvezetet egyszer kipróbáljam. Ahogy Radnóti professzor kezdett egyre inkább példaértékűnek válni szememben – filozófusként, kritikusként, és semmitől nem félő közéleti személyiségként – úgy kezdtem egyre erősebb késztetést érezni arra, hogy én is kipróbáljam a szivarfüst által nyújtott örömöket.

 

 

 

 

A szivar nem cigaretta. Nemcsak hogy nem füstöljük el pár perc alatt tüdőre szívva, hanem igyekszünk minél hosszabban élvezni, ízlelgetni a füstöt a szánkban, majd kifújván gyönyörködni illatában, és azokban az alakzatokban, amelyeket a füst létrehoz. A minőségi szivarozás része megbújni a füst misztikuma mögött, míg bölcs gondolatainkon rágódunk, nem a szivarvégen. Szivarozás közben szigorúan tilos a rudat rágcsálni, ne adj’ Isten köpködni, mivel rágódni csak gondolatainkon szabad, nem a dohányleveleken. A szivar élvezetéhez megfelelő hangulatra és időre van szükség, és némi ital is jól jön az aromák érvényesüléséhez. A jobb dohányboltok, csemegék a legmegfelelőbb whiskyt is ajánlják a különféle szivarmárkákhoz. Whisky hiányában a karibi térségből származó tiszta rum (jéggel) is nagyon szépen kiemeli a szivar aromáját. Ha nem tudunk, vagy nem akarunk szeszes italt fogyasztani, akkor egy jól elkészítet kávé vagy csokoládé is megfelelően kiegészítheti élvezetünket. Ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor az ízletes teasütemény és a nemesen aromás tea kiemelik egymás ízvilágát, vagy amikor sajtdarabkákat falatozunk minőségi száraz vörösborunkhoz. Ad analogiam, a jó szivarhoz is valamilyen finom ital dukál.

 

 011.jpg

 

A legfinomabb élvezet sem csupán anyagi természetű; ha nem kapcsolódik hozzá valami szellemi, akkor csak fogyasztásról beszélhetünk: olyan, mint amikor megiszunk egy pohár vizet szomjunkat csillapítandó, mindenféle élvezet nélkül. Mellesleg érdemes megjegyezni, hogy létezik a szivarozás és a borozás, valamint a teázás között az ízek élvezetének művészetén túl egy másik analógia is, történetesen az, hogy a legjobb megfelelő társaságban végezni eme tevékenységeket. Ha nincsenek körülöttünk kedves barátaink, akkor társunkká szegődhet egy kellemes zene, a környezetünk szépsége, vagy ezek hiányában valami könnyű és szellemes olvasmány.

 

 

 

 

Bármennyire is szeretem a klasszikus zenét, szivarozáshoz az nekem túl „komoly”, így inkább a latin dzsessz vagy a smooth jazz szolgáltat megfelelő hangulatot. (Tudjuk, a magyar helyesírás szebályai szerint „dzsessz”, de ha egy állandósult angol jelzőt rakok elé, melynek nincs magyar megfelelője, akkor rosszul mutatna a papíron félig angolul, félig magyarul írni, ezért jelen esetben inkább maradok az angol helyesírásnál.) Talán azért is, mert így stílusos: a szivarok őshazájában, Amerikákban jöttek létre a fenti zenei stílusok. Igen, „Amerikákban”, mivel a dohány szülőföldjén beszélt spanyol nyelven így mondják (las Americas), utalván arra, nem egyetlen Amerika létezik, amelyen általában Észak-Amerikát, de főleg az Egyesült Államokat értjük, hanem az amerikai kontinens részét képzi még Közép- és Dél-Amerika is. A karibi dzsessz felidézi azt a napfényes hangulatot és vidéket, melynek napja alatt nőtt az a dohány, amelyet megérleltek és szivarrá sodortak.

 

 

 

kepek_cuban-cigars-photo-by-foll-cedric_1238238791.jpg

 

Békés nyári este igazán jó a kertben füstölni, nézni a gyertyák és fáklyák fényében fürdő növényeket, a csillagos eget, de éppen ilyen kellemes egy tengerparti kávéház teraszáról figyelni a morajló tengert, a jövő-menő idegeneket, hallgatni a helybéliek beszédét. Ha nem otthon vagyunk, de mégis itthon, mert nem utaztunk el, akkor például a Lónyay utca egyik kávézójának teraszáról szemlélni az este fényeit, a Párizs hangulatát idéző sétálóutca forgatagát és hangjait figyelni szivarunk élvezete közben igen kellemes. A hangulat adott gondolataink szárnyalásához, ami sokszor kavargó, mint a füst, sőt olykor másnapra füstként száll tova. Nem az a fontos, marad-e kézzel fogható, materiális produktuma gondolatainknak, hanem az, hogy jól érezzük magunkat, amire visszaemlékezni kellemes érzésel tölt el.

 

 

 

 

Amikor a Varázshegyet másodjára olvastam, feltűnt, hogy Hans Castorp Maria Mancini márkájú szivart szív, amellyel egyszer meg is kínálja a regény doktorát. Azóta vágyom egy Maria Mancinire, hogy megízlelvén Castorp szivarját egy órácska erejéig, ameddig egy szivar tart, ismét belehelyezkedjem a Varázshegy elbűvölő világába. Sajnos nálunk nem kapható a Maria Mancini, de majd ha egyszer ráakadok egy küldöldi dohányboltban, akkor beleszippantok Thomas Mann hősének szivarjába, és lelkemben újraélem a Varázshegy titokzatos szépségét.

 

 

 

 

Nemcsak a világirodalomban találunk példát a szivarozásra, hanem a magyar irodalom is bővelkedik a szűzdohánnyal, cigarettázással, pipázással, valamit szivarozással, vagy egyáltalán a szivarral kapcsolatos versekben és novellákban. Kíváncsiságból összegyűjtöttem és elolvastam jó néhányat ezek közül, s most a nyájas olvasóval megosztom olvasmányélményeimet. Ime egy rövid lista a „szivaros” magyar irodalomból:

 

 

 

  • Cholnoky Viktor: „Dráguló szivarok”
  • Heltai Jenő: „Szivar”
  • Heltai Jenő: „Szivar-legenda”
  • Heltai Jenő: „Szivar-sztrájk”
  • Heltai Jenő: „Trafik”
  • Hunyadi Sándor: „Ó, szegény szivar”
  • Kosztolányi Dezső: „Freud szivarja”
  • Kosztolányi Dezső: „Füst”
  • Márai Sándor: „Egy doboz Coronas”
  • Márai Sándor: „Szivarka”
  • Márai Sándor: „Történet a szivarról”
  • Móra Ferenc: „Egy skatulya szivar”
  • Somlyó Zoltán: „Jövel, szivar...”
  • Szép Ernő: „A méltóságos trafik”
  • Szép Ernő: „Dohányzás”
  • Szép Ernő: „Négy Princeszász”
  • Tamási Áron: „Halhatatlan szivarok”
  • Tersánszky Józsi Jenő: „Markovics szivarjai”

 

 

 

A fenti irodalom nem versenyezhet a Varázsheggyel, igaz, Thomas Mann regénye nem kifejezetten a szivarozásról szól, míg a magyar irodalmi példáknak már a címéből is látható, hogy azokban a fő tematikája maga a szivar és annak füstje. Ezeknek a verseknek és rövid novelláknak az olvasása kellemes kikapcsolódást nyújt, de mélyebb nyomot nem igazán hagy az emberben – könnyűek, és idővel elszállnak az olvasó emlékezetéből, mint a füst.

 

 

 

 

Ahogy az irodalmi művek fajsúlya is különböző, úgy a különféle szivarfajták füstje is változó. Nem szeretnék senkit sem a dohányzásra biztatni, de az biztos, hogy szivart az ember alkalomszerűen fogyaszt, nem napi rendszerességgel, és alig jut némi nikotin a szervezetbe, valamint a szivar élvezete már maga művészet. Kezdő szivarosnak nem ajánlanám a kubai márkákat, mert ha valaki egyből a legjobbakkal kezdi, akkor a „csak” nagyon jókat nem fogja tudni megfelelően értékelni. Kubán innen, és Kubán túl is hatalmas a jobbnál jobb kínálat. Ime egy kis ízelítő a nem kubai szivarok karakteréből.

 

 bajusz-szivar-2.jpg

  • Jamaica: nagyon enyhe
  • Dominika: finom, kellemesen enyhe
  • Equador: enyhe, ízletes
  • Honduras: robosztusabb és fűszeresebb, mint a Dominikai szivarok
  • Brazilia: sötéten édeskés, gazdag ízűek
  • Mexikó: Közepesen testes, gyakran erős prémium szivarok jellemzik
  • Nicaragua: közepesen édeskés, testes, aromás, ízük közel olyan gazdag, mint a kubai szivaroké.

 

 

 

Végül következzék egy kis ízelítő Kubából!

 

 

 

  • Erős: Bolivar, Partagas, Saint Luis Rey, Ramon Allones, Cabanas, Vegueros
  • Közepesen erős: Montecristo, Cuaba, Vegas Robina, José L.Piedra, Cohiba Diplomaticos, Juan Lopet, Los Santos De Luxe
  • Közepes: Belinda, Romeo y Julieta, Trinidad, La Gloria Cubana, La Flor de Cano, Quintero, Sancho Panza
  • Közepesen lágy: San Cristobal de la Habana, Por Larranaga, El Rey del Mundo
  • Lágy: Hoyo de Monterrey, Fonseca, Rafael Gonzalez, Quaid d’ Orsay

 szivar-romeo1.jpg

 

Az irodalmi művekre visszatérve engem a fentebb felsorolt magyar műveknél még mindig sokkal jobban izgat a Nyár és füst című Tennessse Williams darabbal kapcsolatos néhány kérdés. Régen az foglalkoztatott leginkább, hogy Alma és John esetleg a túlvilágon, az örökkévalóságban megtalálják-e egymást. A színpadi képet végig a városka főterén álló szökőkút uralja, amelyen angyalszobor található. Ennek a szobornak a neve „Örökkévalóság” (Eternity), és mind a darab elején, mind a végén pregnánsan jelenik meg, hiszen igen fontos jelkép. Ma inkább azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy vajon Alma képes-e igazi énekesnővé, valódi művésszé válni, miután felfedezi testét, illetve a test adta örömöket. Ezt nem tudjuk meg a műből, hiszen a darab ott végződik, ahol Alma szexuális ébredése megkezdődik, de hogy utána mi következik lelkében és későbbi életében, azon csak elmélázhatunk. Alma spanyolul beszélő név, mert annyit jelent, hogy „lélek”. Azt, hogy ez a lélek illékony módon elszáll-e, vagy súlyossá válik-e a test hatalmától fogva, esetleg azt, hogy a testét képes-e majd uralni, és nem lesz gondja a mély hasi légzéssel éneklés közben, nem tudjuk – megannyi talány.

 

 nyar-es-fust.jpg

 

A szivarozással kapcsolatban éppúgy, mint az irodalmi művek élvezetével kapcsolatban az ínyenceknek mindig akad további elsajátítandó ismeret, felfedezésre váró dolog, vagy újabb megoldandó probléma – éppen ezek adják a szépségét. A szivar élvezete újabb élmények keresésére sarkall, miközben megajándékoz a szépség pillanataival, mely bár tovaszáll a füsttel együtt, ám emléke velünk marad.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szeged

Herr Jürgen,2013.10.17 17:42

Élvezettel olvastam a cikket és teljes mértékben egyet is értek a leírtakkal.

Ezért bátorkodom a szivarok iránt érdeklődők számára a következő oldalt ajánlani, ha esetleg még nem ismerik:

http://szivaros.blog.hu/

Köszönöm!

Győr

BKati,2012.07.27 10:15

Még annyit hozzáfűznék, hogy ez az élvezetes írás egész más dimenzióból mutatja a dohányzást. Ha dohányoznék, biztosan kipróbálnám ezek után a szivart.
Ps: Csaba, nem gondolod, hogy ez az elmélkedés jól hangzana egy szivarklub mottójában?

Re: Győr

Csapó Csaba,2012.07.28 22:01

Kedves Kati!

Jó az ötleted, de attól tartok, a szivarklub tagjait kevésbé érdekelné az irodalom, mint amennyire az írókat érdekelte a szivarfüst.

Csaba

Re: Re: Győr

B.Kati,2012.08.10 18:39

Füstbement terv...................

Győr

Buza Kati,2012.07.27 10:06

Érdekes gondolatokat ébreszthet egy jelentéktelennek tűnő "élvezeti cikk", mint pl a szivar.
Három esemény maradt meg eldugva emlékeim között.
Az első 6 éves koromból, az általános iskolai pedellusról, Frigyes bácsiról, akinek a szájában örökösen ott lógott a rég kihűlt, büdös Csongor szivar csonkja. Biztosan ismerte hallomásból a kubai szivart, hiszen akkoriban Fidel Castro még "ünnepelt" és fiatal volt és a kubai reklámarca, de egy pedellusi fizetés csak a Csongorra futotta. De nekem a békebeli pedelluskép ma már egyet jelent Frigyes bácsi borostás arcából lógó elmaradhatatlan szivarcsikkel.
A második eset jóval későbbi, akkor egy négycsillagos hotel recepcióján dolgoztam és volt két svájci üzletember vendég, akik néha a drinkbárnál szivaroztak és whisky-vel erősítették az aromákat. Természetesen lazák voltak mind viselkedésben, mind külsőségeikben. Ők a klasszikus, stílusos élvezők közé tartoztak.
A harmadik szorosan összefügg velük, mert akkori főnököm, a hotel tulajdonosa (56-os disszidens, kint meggazdagodott üzletember, aki egyébként nem dohányzott), nem akart lemaradni és egy este rágyújtott egy jó vastag, jó hosszú és jó drága szivarra a drinkbárnál. Van egy érdekes jelenség, ha valaki szivarozik, eddig fel sem tűnt. Megváltozik az arckifejezése. Ha élvezetet jelent, akkor ellazulnak a vonások, elégedett, mosolygós lesz az élvezkedő. Ha viszont azt akarja megmutatni, hogy az enyém milyen hosszú és milyen vastag, akkor egészen más lesz a tekintet. Nos, a végeredmény számít! Hosszú szivar hosszú élvezet, vagy hosszú éjszaka a wc kagyló előtt térdelve az ülőkébe kapaszkodva zöld arccal, iszonyú fejfájással, mert senki sem mondta, hogy a szivar nem cigaretta. Hogy ezek után kereste-e az új élményeket, nem tudom, de az emléke garantáltan megmaradt.
Mi a tanulság? Talán az, hogy az élvezet és az élvezkedés nem ugyanaz.

München

Oros Aranka,2012.07.26 23:50

Drága Csaba!

Ujjból remekelsz írásoddal,egy szuszra elolvastam,élveztem mit egy szivarfüstjében és gondolataiban elmerülő,csoda dohányát pöfékelő Úriember,ki megelégedéssel szemléli saját életét !
Átéltem,orrom telve szivarja fanyar ,de mégis oly kellemes illatával,mely oly izgatóan hatott rám ,s a füstje gyöngéden ,sejtelmesen burkolt be ,melyben kényelmesen megbújhattam gondolataim mögé !

....íme, záró szavaid..........""A szivar élvezete újabb élmények keresésére sarkall, miközben megajándékoz a szépség pillanataival, mely bár tovaszáll a füsttel együtt, ám emléke velünk marad.""
Sok apró "" élvezetek emléke ""teszik életünket ,oly széppé-gazdaggá
és arra törekszünk ,hogy ezekből minél többet gyűjtsünk..........hogy végül elmondhassuk .........AZ ÉLET SZÉP-GYÖNYÖRŰ!

Ezt az élményt köszönöm Neked Csaba!!
Aranka