Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar évfordulók II. Ottlik Géza (1912-1990) – Egy rejtély nyomában

2013.01.14

 

 

 

 

 

 

 „Szomorúság és vágy, meg kell halni, nincs elég időd a város szépségére, a botrányosan sok kihagyhatatlan beletartozó mindenféle miatt, és – ezt is ügyesen mutatta – nem is Buda, még Pestből se, ami neked szép lenne, se ahol sokkal otthonosabban járnál (mint mondjuk a Kecskeméti utca), mégis ismerős persze, de ismeretlen is, emlék is, vágy is, térkép, nyitottság, várakozások és nyugalom, a késő délutáni óra érettsége.

 

 

 

 

Ez mind belefér? Az egyetlen érzésedbe, hogy milyen volt átkelni az Oktogonon? Belefér, és még annyi más, hogy számolatlanul hányhatnád bele lapáttal a szavakat. Nem érdemes. Ezek nincsenek. Ami biztosan van, mondja Medve, az az érzés. Ennyire biztosan már semmi egyéb nincs. A világ, a többi ember megléte hipotétikus, vélelem, feltevés, amit elegendő számú próbálgatással valószínűsíteni tudsz. Elfogadod meglévőnek, minthogy mást nem tudsz csinálni, de jobb, ha nem felejted el, hogy csak az érzés nem hipotétikus, biztosan csak az van.”

 (Ottlik Géza: Buda)

 

 

 

Tavaly júniusban a „Magyar évfordulók I.” című esszénkben arról írtunk – ceterum censeo –. hogy számunkra figyelemreméltó a magyar kultúrában, miszerint a magyarok szeretik a kultúránk nagyjainak évfordulóit megünnepelni, s teszik ezt bőséges kulturális programsorozatokkal. Akkor gondolatainkat Ferenczy Károly és annak családja, valamint művészetükről alkotott összbenyomásainkkal kapcsolatosan osztottuk meg. Januárban visszatekintve az előző évre, most arról szólnánk, mi az, amit igazi pozitívumként éltünk meg 2012-ben, nevezetesen azt, hogy Ottlik Géza akkor lett volna száz éves. Pontosítunk: valójában a százéves évforduló kapcsán létrejövő programok sokaságán túl azt, ahogy azok újraolvastatták velünk Ottlik műveit, és addigi Ottlik-képünket tovább árnyalták. Elindulunk egy rejtély nyomában, s megpróbálunk rávilágítani az író A Valencia-rejtély című rádiójátékának rejtélyére – mi nem matematikusi, hanem irodalomesztétikai szempontból. Vagy talán a kettő (matematika és művészet) nem is áll olyan távol egymástól, mint amennyire gondolnánk?

 

 

 

 

A Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) „valódi” és virtuális kiállítás, valamint számos program keretében lehetett az ottliki életmű legfontosabb kérdésköréhez közelebb kerülni. A „valódi” kiállítás „Minden megvan – Ottlik Géza-emlékkiállítás” címmel nyílt 2012. május 22-én, amely tárgyi dokumentumokat, úgy mint eredeti bútorokat, leveleket, festményeket, grafikákat és fotókat vonultatott fel az ezekhez kapcsolódó Ottlik-szövegek kíséretében. A virtuális kiállítást a PIM Médiatárából válogatták össze, jórészt kortársak visszaemlékezéseiből: rádiós és televíziós riporterek, műsorvezetők, dramaturgok, rendezők emlékeztek Ottlikra. Ezen felül a mai technika jótéteményeit igénybe vevő alkalmazás, „Egy éjszaka Ottlikkal” címmel is futtatható volt a PIM-ben laptopról, táblagépről, okostelefonról, vagy aki ezek egyikével sem rendelkezett, az ott helyben használhatta a világhálót. Az „Egy éjszaka Ottlikkal” program tulajdonképpen egy olyan interaktív éjszakai séta volt, amelynek során a felhasználók „Hajnali háztetők” című regény életébe városi túra jellegű formában kapcsolódhattak be. A digitális játék résztvevői csoportosan, a regény szüzséjének mentén a korabeli éjjeli Budapesten keresztül ismerhették meg a történet szereplőit és helyszíneit.

 

keseru-ilona---ottlik-geza-arckepe--1985.jpg 

 

 

A PIM programjai közül valódi kuriózumnak számított „A regénybe avatkozó festészet –Ottlik és a képzőművészet” című beszélgetés Korda Eszter irodalomtörténésszel, Keserü Ilona festőművésszel és Szegedy-Maszák Mihály akadémikussal, aki mellesleg polihisztor és az Ottlik Géza monográfia szerzője is. Azért is volt érdekfeszítő ez az interdiszciplináris és egyben a művészetek között folytatott eszmecsere, mert olyan területet járt körül, amely eddig eléggé elhanyagoltnak számított, holott a kép igen fontos eleme az író prózai műveinek. Bár Ottlik maga nem szerette a festészetet, az szépprózájában igen jelentős szerepet kap. A Hajnali háztetők Ottlik kisregényének, valamint egy abban előforduló festménynek a címe is egyben. A „valódi” és kitalált dolgok viszonyának bonyolultságát, valamint azt, hogy mi az irodalom és a művészetek igazi feladata, a Hajnali háztetők egyetlen képbe sűrítve mutatja meg. A regényben Lőcs elvtárs művészi hitvallása szerint „a festészet abból áll, hogy szép dolgokat kell lefesteni szépnek, nem pedig a szépet csúnyának vagy a csúnyát szépnek” (p. 6). Ezzel szemben Ottlik kisregényében annak festőművésze kifejti, hogy „a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, s ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé. A téma, a modell lehet rút is: a kép legyen szép” (p. 6). Eszerint a nézet szerint maga a művészi szándék sem képes a „valóságot” visszaadni; a kisregényben a „Hajnali háztetők”című festmény magyarázatra, illetve regényes kiegészítésre szorul, s az elhibázott és elégtelen festmény kiegészítésének, értelmező pontosításának céljából íródik a Hajnali háztetők című irodalmi szöveg. Esetleg egy következő évforduló alkalmából érdemes lenne egy zenetörténészt is bevonni további vizsgálódásokba. A Hajnali háztetőkben talán nem véletlen a Bolygó hollandira történő utalás; Szegedy-Maszák rámutat, ahogy a Bolygó hollandiban „Senta balladája” sűrítve tartalmazza az egész opera lényegét, úgy a Hajnali háztetőkben a „Hajnali háztetők”című festmény is a kisregény esszenciája.

 

 

 

Budapest mellett még két helységet kell említenünk, ahol jelentős programok zajlottak az Ottlik-év kapcsán: Kőszeget és Gödöllőt. 1923. és 1926. között a kőszegi katonai alreáliskola növendéke volt, 1926-tól a budapesti katonai főreáliskolában folytatta tanulmányait. Az író vakációit gyakran töltötte Gödöllőn, majd 1946-ban oda is költözött édesanyjához a kitelepítés elől menekülve, s 1954-ig élt ott. 2012. május 9-én, az író születésnapján három helyszínen, Budapesten, Gödöllőn és Kőszegen került sor az alapműnek számító Iskola a határon magyar és angol nyelvű felolvasására. Ez az esemény kapta az „Ottlik-maraton” címet, melynek élő webes közvetítése is nyomon követhető volt a

http://www.ustream.tv/channel/ottlik100 honlapon. A felolvasásra felkért hírességeken, színészeken, írókon, költőkön kívül bárki jelentkezhetett, s az Iskolát reggel 9-től éjfélig több százan olvasták fel részletekben, egymást követve.

 

 

 

 

A Magyar Televízió M1 csatornája, valamint a Duna Televízió számos programja idézte fel az író alakját és műveit. Az M1-en május 10-én az Ottlik 100 című műsorban Mohácsi Szilvia szerkesztő-riporter hívta fel a figyelmet az életmű sokféleségére, majd Cserhalmi György, Udvaros Dorottya és Scherer Péter színművészek idéztek fel egy-egy részletet Ottlik műveiből, az Iskola a határonból és a Próza című esszégyűjteményből. A műsorban az író televíziós interjúinak többségét magáénak tudható Czigány György mellett olyan más, ismert írók is megszólalnak, akik Ottlikot vallják mesterüknek, például Györe Balázs, aki a bridzsszakíróval kapcsolatos legendákat elevenítette fel, és Esterházy Péter, aki matematikusként is emlékezett Ottlikra.

 

 

 

 

A Duna TV Dömölky János két, Ottlik művei alapján készült filmjét is bemutatta, a rádiójátéknak írt A Valencia-rejtély című természettudományos krimi tévéjáték-változatát Sinkó Lászlóval, Mácsai Pállal, Haumann Péterrel és Máté Gáborral a főbb szerepekben, valamint a Hajnali háztetők játékfilm-adaptációját Andorai Péter, Cserhalmi György, Takács Katalin és Udvaros Dorottya szereplésével. Ezen felül az író születésnapján a „Kultikon” című műsor kiemelten foglalkozott az évfordulóval, sőt, a műsor munkatársai a beneveztek a PIM fentebb említett Ottlik-maratonjára is.

 

 

 

 

Az MR1-Kossuth Rádió a „Rádiószínház” blokkjában emlékezett meg adásaival a száz éve született íróra. Május 7-től 18-ig hétköznaponként délután az Iskola a határon 1992-es rádiós adaptációját sugározták Végvári Tamás, Juhász Jácint, valamint a Magyar Rádió Gyermekstúdiója közreműködésével. Ugyanezen időszak alatt esténként a Buda című regény 2012-ben rögzített hangjátékváltozatát adta a Kossuth Rádió Kulka Jánossal, Gáspár Sándorral, Béres Ilonával és Bozó Andreával a főbb szerepben. Az eredetileg is rádióra írt A Valencia-rejtély című hangjátékot – melyről alább még részletesebben szólunk – május 5-én és 6-án sugározták két részben Gálffi László, Hegedűs D. Géza, Nagy-Kálózy Eszter, Tóth József és Márk Antónia közreműködésével egy 1995-ös felvételről.

 

 

 

 

Az Iskola a határon kiolvashatatlan regény, állandó újraértelmezésre készteti olvasóit. A kerettörténet 1957-ben kezdődik Budapesten a Lukács fürdőben, amikor Szeredy Dani találkozik Bébével, akinek a birtokában van a halott Medve kézirata. A külső történet 1958-ban fejeződik be szintén a Lukács fürdőben, ám maga a szüzsé 1923 és 1926 között játszódik. Időszerkezete térszerű, ami alatt azt értjük, hogy mozdulatlan, mint a tér, a regény tere pedig az idő szerkezetéhez hasonlít: az iskola a zártságot, az állandóság keretét jelöli ki, míg a fürdő a víz metonímiája; azé a vízé, amely keresztülfolyik mindenen, s melynek vándorútja a természetben körkörös. Olyannak tűnik, mintha a regény ideje és tere einsteini téridővé sűrűsödnék össze, s az Iskola tere és ideje ugyanazt idézné fel.

 

 

 

 

Nem vállalkozhatunk jelen írásunkban az Iskola a határon újabb (n+1.) elemzésére, viszont arra érdemes felhívnunk a figyelmet, hogy Ottlik gondolkodása mögött gyakran tetten érhető a modern fizika és matematika néhány alapelve. Az író az egyetemen matematika-fizika szakos volt, s az egzakt tudományok hatása szépírói tevékenységén érdekes nyomokat hagyott. Azért gondolta, hogy matematikát fog tanulni, mert szerinte – mint oly sok más nagy gondolkodó szerint – matematika nélkül nincs valódi filozófia. Filozófia nélkül nincs művészet, nincs irodalom. A modernitás igyekezett a tudományok és művészeti ágak közötti korlátokat legalább részben lebontani (lásd pl. a kubista festészet geometrikus voltát). Ottlik regényeit és novelláit olvasva úgy tűnik, mintha csak arról lenne érdemes írni, és azt lenne szabad megfesteni, ami szavakban nem közölhető. A festés a Hajnali háztetőkben és a Budában néha az írás metaforája, máskor meg a valóság megközelítésének nem verbális módja, akárcsak a matematika A Valencia-rejtélyben.

 

 

 

 

A Valencia-rejtély című rádiójáték több szempontból figyelemre méltó: egyrészt azért, mert írója maga is fordított rádiójátékokat angolból, s ennek a fordítói tapasztalatnak a hatására próbálkozott meg ezzel a műfajjal, másrészt matematikusként-filozófusként is gondolkodó író módszere, amely az Iskolából már ismert, itt valódi matematikai problémaként jelenik meg. Ebben a műben a „valencia” szójáték: utal egy korabeli slágerre, José Padilla Sánchez (1889-1960) „Valencia” című dalára, amelyet a szereplők hallgatnak, valamint a „valencia” szó a természettudományokban „valamely érték meglétét” jelenti, vagy azt, hogy valami érvényes.

 

 

 

 

A rádiójáték két szálon fut. Az egyikben két régi jó barát, Cholnoky Sándor és Szontág Miklós hosszú idő után újra találkoznak, s tudományos vitát folytatnak. Egy régi rejtélyt próbálnak megfejteni, történetesen azt, hogy ki volt a felelős egy laboratóriumi bűntényért, amelyben egyikük majdnem megvakult. Ez a kerettörténet 1985 körül játszódik, s pár óra hosszán át tart. Kiderül, hogy ez csak egy „fedő” nyomozás, mert ezzel párhuzamosan egy másik szálon is fut a cselekmény, illetve ezen a másik szálon is kutatást folytatnak egy régi szerelmi történet ügyében. Ez a másik szál 1928 és 1942 között húzódik, amelyre a kerettörténet szereplői megpróbálnak visszaemlékezni. Azt az érzést, amely hipotetikusan a szerelem meglétére utal, a görög ábécé hatodik betűjével, a „Dzéta fogalommal” jelölik, majd elkezdenekk bizonyítékok után kutatni aziránt, hogy létezik-e a fizikai világ valóságában olyan „tárgy”, vagy részecske, mely Dzétát kiváltja. Míg megpróbálják validálni, azaz meghatározni Dzéta értékét, mondhatnók „valenciáját”, a „Valencia” című sláger is sokszor felhangzik.

 

 

 

A nyomozás a rádiójáték teljes időtartama alatt, azaz a kerettörténet idősíkjában is tart, és csattanószerű zárlattal ér véget. A rádiójáték dialógusai Platónt és Szókratészt idézik, ugyanis a párbeszédek a matematikai levezetések logikájára épülnek, és tudatosan építenek azok nyelvi jellegzetességeire is. Az igazi krimi szerkezete – hasonlóan az analitikus drámáéhoz – arra a rejtvényszerű játékra épít, amely szerint a tét a jelen problémájának felgöngyölítése a múlt eseményeiben, s ehhez a rejtély hibátlan logikai rendben történő feltárása, azaz kinyomozására van szükség. Bényei Tamás szerint a jó nyomozónak nemcsak megfelelő kutatói, de jó művészi adottságokkal is rendelkeznie kell, mivel munkája éppúgy megköveteli az intuíció és az előzetes hipotézisek felállításának képességét, mint a tiszta logikára épülő nyomolvasás tudományát.

 

 

 

A Valencia-rejtély nem valódi krimi, csak e műfaj hagyományát, klasszikus analitikus detektívregény típusának elemeit veszi át, melynek központi eleme egy racionális okoskodáson alapuló oknyomozás. Ottliknál a kalandok elsősorban intellektuális természetűek, így a rejtély jellege nem annyira bűnügyi, mint inkább ismeretelméleti, s a krimi szerkezeti elemeiből átvett ontológiai és episztemológiai kérdésfelvetéseket szolgálják. A Valencia-rejtélyben a nyomozás tárgya az átmenetileg Dzétának nevezett leírhatatlan közös tapasztalat, amely egyrészt nyelvi, másrészt episztemológiai jellegű. Dzéta mibenléte egyrészt ellenáll minden fogalmi meghatározásnak, másrészt léte vagy nemléte csak az anyagi világ teljes megsemmisülése után lenne igazolható. Amennyiben ez bekövetkeznék, akkor viszont már szereplők sem lennének, sem rádiójáték hallgató, sem Ottlik rádiójátéka, tehát a kérdés örökre nyitott marad.

 

 

 

 

A két történet több szálon kapcsolódik egymásba, habár teljesen más idősíkban futnak, de egy térben, a régi egyetemi szemináriumi teremben. A laboratóriumban elkövetett „bűntényről” sok évvel később kiderül, hogy valójában csak baleset volt, míg Csolnoky „balesete” a Dzéta-tapasztalattal már-már „bűnténybe” hajlik. A rádiójáték igazi rejtélye az, hogy akár a tudomány, akár a művészet lényegét tekintve megfejthetetlen, s nyelvi szinten megfoghatatlan. Amit objektív „valóságnak” vélünk az nem más, mint a világ relativitása. Ezt nyelvileg a narratíva csak különböző, időnként egymást átfedő, máskor ellentmondó nézőpontokkal tudja kifejezni, mivel nem létezik mindenre kiterjedő valenciájú tér-idő szerkezet. A „valóságosként” megélt tapasztalat is relatív, mert a rendezetlenség halmazában logikailag látszólag megragadhatatlan. Mielőtt azt hinnénk, hogy Ottlik ontológiai és episztemológiai nézetei a káoszt istenítik, nem árt meghallgatnunk A Valencia-rejtélyt, újraolvasnunk prózai műveit, mert a többszöri újraértelmezés mindig arra figyelmeztet, hogy Ottlik Géza szerint világunk megragadhatatlan lényegisége az érzés, avagy az ineffabile, azaz a kimondhatatlan.

 

 

 

 

 

Idézett művek:

 

Bényei Tamás: Rejtélyes rend. A krimi, a metafizika és a posztmodern. Modern Filológiai Füzetek 57. Akadémiai Kiadó, 2000, p.147.

 

 

Ottlik Géza. Buda. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 2005. pp.10-11.

 

 

Ottlik Géza. Hajnali háztetők. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 2005. p.6.

 

 

Ottlik Géza. Iskola a határon. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 2007.

 

 

Ottlik Géza. A Valencia-rejtély.

 

 

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/ottlik_valencia.html

 

 

Valamint:

 

 

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-Valencia-Rejtely-19110/

 

 

Szegedy-Maszák Mihály. Ottlik Géza. Pozsony: Kalligram, 1994.

 

Szegedy-Maszák Mihály. Szó, kép, zene. A művészetek összehasonlító vizsgálata. Pozsony: Kalligram, 1994.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kérdés

Simon Lehel,2013.01.16 13:51

Kedves Csaba,
csak egy praktikus kérdés: meddig lehet megtekinteni a kiállítást?:),
Köszi,
Üdv,
Lehel

Re: kérdés

Csapó Csaba,2013.01.16 20:37

Kedves Lehel!
A "Minden megvan" című Ottlik-kiállítás ez év január 30-ig látható a PIM-ben. A "Hajnali háztetők" digitális interaktív séta szoftvere is letölthető a PIM honlapjáról: http://create.mome.hu/hajnali_haztetok/
További jó hír az is, hogy Ottik Géza jelentős művei olvashatók a PIM Digitális Irodalmi Akadémia honlapján (képernyőről, vagy e-könyv olvasóra mentve): http://pim.hu/object.67128e38-4473-456d-a745-9cc242a63bc7.ivy

Engem az érdekelne, hogy Te, mint filozófus, mit gondolsz Ottlik regényeinek csodálatos nyelvéről: a nyelv nála csupán felteszi az episztemológiai kérdéseket, vagy generálja azokat?

Re: Re: kérdés

Simon Lehel,2013.01.17 00:07

a nyelv maga egy totális episztemológiai hermeneutika!!!