Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Királyi többes, távolságtartó tegezés és a többiek

2013.03.20

 

 

 

Többször ért olyan negatív vélemény, amely szerint Csapó Csaba „királyi többesben” szól magáról írásban; mostani esszénkben ezt, és néhány más közkeletű írásbeli nyelvhasználattal kapcsolatos tévedést szeretnénk eloszlatni. Kezdjük az elején: azt mondtam, „szeretnénk” – én szeretném, vagy mi szeretnénk? A válasz természetesen az, hogy e sorok írója, ám hogy önmagára egyes szám, vagy többes szám első személyben utal, csupán stílus kérdése, amit a következőkben tisztázni fogunk.

 

Az ókori nyelvekben nem létezett a tegező és önöző nyelvi forma közötti különbség. Az udvariasabb megszólítási forma a középkor „találmánya”, a magyar nyelvben például főleg a nyugat-európai humanizmus hatására a XVI. század vége felé kezdtek kialakulni a magázás különféle formái. A nyugati nyelvekben a magázódás valóban úgy kezdődött, hogy az uralkodó, mivel többnek érezte magát az alattvalóinál, elkezdte önmagára a „mi” személyes névmást használni, és az erre adott reakció volt az, hogy alattvalói a „ti” megszólítással tisztelték meg az uralkodót. Később ugyanezt a példát követték a feljebbvalók az alattvalóikkal. Nem minden nyelvben alakult így a magázás története, de például a francia „vous” névmás egyaránt jelenti a „ti” és az „Ön” megszólítást – sőt, nyelvtörténetileg az angol „you” is. Tehát amikor a király önmagára többes számban utalt, akkor valóban a „királyi többest” használta.

 

Létezik az írott nyelvben egy másfajta többes szám első személy használata is – mint a mi esszéinkben –, bár máig sincs egységes konszenzus arra vonatkozólag, melyiket kellene általánosságban követnünk. A nyelv változik, s a változások nem egyik napról a másikra történnek – gyakran évekig, évtizedekig, sőt évszázadokig maradhatnak meg egymás mellett különböző nyelvhasználati módok. Ez a fajta többes szám első személy használata nem a királyi többes, hanem annál egy jóval régebbi hagyomány továbbélése, és egészen mást jelent; s hogy a dolog még komplikáltabb legyen, egyből leszögezhetjük, hogy két dolgot is, és mind a kettő a klasszikus latinból él tovább.

 

Amikor valaki önmagát kisebbíteni akarja, akkor többes szám első személyben nevezi meg önmagát. Például a latin „barátunk” megszólítás egyenlő a „barátom” alakkal, de a többes számú alak szerényebb stílusú a beszélőre nézve. Csakúgy, mint a magyar „esszénkben” szó egyenértékű a „Csapó Csaba esszéjében” jelentéssel, de ez nem a királyi többes számot képviseli, hanem a szerény stílusú, latinból származó kisebbítő többes számot.

 

A latinban nem lelhető fel az „általános alany” (francia „on”, német „man”), viszont a szenvedő igeragozás sokszor megoldja azt a gondot, ha a művelt római általánosságban akart valamit kifejezni. A magyarban szintén hiányzik az általános alany, és idővel a szenvedő igeragozás is megszűnt – nem egyik pillanatról a másikra doboltatott ki, miszerint „a –tatik, -tetik eltöröltetik,” hanem ez is hosszú folyamat eredménye volt, és nem konzekvens, hiszen például a „szülni” cselekvő igénknek a szenvedő alakja („születik”) máig aktívan él. A magyar az általános alanyt vagy a többes szám első, vagy a harmadik alak használatával pótolja: a „tudjuk, hogy ...” jelentése „általánosságban az ember tudja, hogy ...”. Amikor egy cég ügyvivője többes számban beszél a vállalata által képviselt dolgokról (pl. a „Mi mindig az ügyfeleink érdekét tartjuk elsődleges szempontunknak” mondatban), akkor azért használ többes számot, mert nem magát érti alatta, hanem a cége alkalmazottjait, tehát ebben az esetben a többes szám alkalmazása az összességben lévő egyedek mindegyikére utal. Az „Ebben az üzletben beszélnek angolul” mondatban a „beszélnek” alak szintén általánosságot fejez ki, nem pedig azt, hogy éppen ők, akikre korábban rámutattunk, azok beszélnek.

 

„Ha szépen akarsz írni, elmélyülten tanulmányozod előtte a stílusformákat.” – mondogatjuk gyakran tanítványainknak. Ilyenkor nem a közelebb kerülés végett tegeződünk össze tanítványainkkal, akikkel a magázó formát használjuk, hanem éppen ellenkezőleg, az úgynevezett eltávolító tegezést használjuk. Ilyen esetben az alaktanilag tegező igeforma személytelenséget, általánosságot, és ezáltal eltávolodást eredményez.

 

Sok esetben, főleg írásban találkozunk olyan tegező alakokkal, mint például „lásd”, vagy „vesd össze”. Ezek az alakok szintén az eltávolító tegezésből alakultak ki, ám mára azt mondhatjuk, annyira általánossá vált a használatuk, hogy rögzültek a nyelvben, s a megrögzült tegező forma kategóriájába esnek.

 

Amikor a katolikus szentmisén a pap így szól a hívekhez: „Az Úr legyen veletek”, majd a hívek válasza kórusban: „És a te lelkeddel”, akkor a gyerek megkérdezhetné, hogy ilyenkor szabad tegezni a papot? A válasz akármilyen meglepő, de igen. Ekkor, és csakis ekkor még a kisgyereknek is szabad, sőt kell is tegeznie a papot, mert ezek a szakrális szövegek a rituális tegezés részei, csakúgy, mint ahogy az Istent sem magázzák a hívők imáikban.

 

A tegeződés egyre szélesebb elterjedéséről, az udvarias névmások különféle formáiról (Maga, Ön, Kegyed, tetszikezés, stb.), a magázás melletti keresztnéven szólítás egyre gyakoribbá válásáról, és sok hasonlóan érdekes jelenségről most nem tudunk bővebben szólni. Viszont bízunk benne, hogy eme esszé elolvasása után nem hiszi senki azt, hogy „királyi többesben” beszélnénk magunkról.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

andras1980@mailbox.hu

Mészáros András,2016.06.28 13:11

A tegezés-magázás tényleg elég nehéz kérdés. Engem mások véleménye is érdekel. Egy kérdőívet is szerkesztettem a témában, már 34 ember kitöltötte, még 66 kitöltőt szeretnék. https://docs.google.com/forms/d/1PBeCnjTCCoGiwrfQ2gyKHaC0WYLA2sqO6tQs57m8mk0/viewform

Re: andras1980@mailbox.hu

Csapó Csaba,2016.06.28 22:12

Kedves András!
Szívesen kitölteném a kérdőívet, de nálam inaktívnak mutatkozik. Vagy a dokumentum járt már le, vagy én nem vehettem észre valamit, hogyan nyílik meg.

lehel.siver@gmail.com

Simon Lehel,2013.03.26 15:04

Dr. Csapó Csaba mindig is közvetlen volt tudományos Munkáiban!, Simon Lehel

Re: lehel.siver@gmail.com

Csapó Csaba,2013.03.27 19:11

Kedves Lehel!

Köszönöm. Már kellene megint írnunk valamit közösen, és akkor se nem a királyi, se nem a szerényítő többesszámot használnánk, hanem a "mi" azt jelentené: Simon Lehel és Csapó Csaba.