Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


In Memoriam Ravi Shankar

2012.12.12

 

 

 

Ma újabb gyászhír érkezett a nemzetközi zenei életet nyomon követők számára: tegnap délután elhunyt az az indiai zeneművész, akit az egész világon szinte mindenki ismer. Nemcsak a klasszikus indiai zenét kedvelők körében ismert Ravi Shankar neve, hanem azok között is, akik a könnyedebb, a világzene néven ismeretes stílust szeretik. Azt kevesen tudják, hogy megannyi ázsiai zenésztársához hasonlóan nyugati formájú concertókat is komponált, melyeknek szólóhangszere az általa világhírűvé lett klasszikus indiai hangszer, a szitár.

 

 

 

 

A halálhírek kapcsán sokszor elszomorodunk, még akkor is, ha személyesen nem ismerhettük az általunk nagyra tartott művészt, viszont ilyenkor van itt az ideje annak, hogy számot vessünk mindazzal a teljesítménnyel és pozitívummal, amivel a művész a zenei élet palettáját gazdagította. Non omnis moriar, multaque pars mei / Vitabit Libitinam (Nem halok meg egészen, énemnek fontosabb része túléli a temetésem) – mondotta Horatius utolsó ódájában (Ódák III. 30). Igaz ez minden nagyformátumú egyéniségre, tudósra, alkotóra, művészre csakúgy, mint Ravi Shankarra. Neve előtt gyakran szerepelt a „Pandit” tisztelgés, mely hindiül a szanszkrit paṇḍita szó megfelelője, a mai hindiben jelentései „bölcs”, „tanult ember”, „tudós”, „mester”, „tanító”. Úgy gondolom, Pandit Ravi Shankar mindegyik volt egy személyben.

 

 shankar-1.jpg

 

Ravi Shankar (1920. április 7. – 2012. december 11.) már tízévesen járt Párizsban, beutazta a nyugati világot, megismerkedett az európai komolyzenével, dzsesszel és a popzenével is. Indiába visszatérve zenei tanulmányokat folytatott, melynek során tradicionális indiai hangszereken tanult játszani, majd a klasszikus indiai zene világába belemerülve megtanulta az ő kultúrájának bonyolult és nagy múltú zenei rendszerét, a rágák és tálák több száz fajtáját, hangulatát és előadásmódját.

 

 

 

 

Hazájában első nagy sikerét 19 évesen aratta, amikor az addig leghíresebb szitárművésszel, Ali Akbar Khannal 1939-ben együtt játszott egy hangversenyen. Tudni kell, hogy Indiában a tradicionális zenei előadások éppoly „klasszikus koncertnek” számítanak, mint amikor nálunk, Nyugaton például Mozart vagy Beethoven műveit adják elő. Míg Ali Akbar Khan neve csupán a klasszikus indiai zenével forrt össze, és jóformán csak Indiában volt ismert, illetve később Nyugaton azon kevesek körében, akik megismerkedtek az indiai klasszikus zenével, addig Shankar nemzetközi karriert futott be, és ami a legfontosabb: megismertette a Nyugatot a szitárral csakúgy, mint India klasszikus és populárisabb zenéjével.

 

 

 

 

A háromszoros Grammy-díjas Shankar sokrétűségét tükrözi, hogy indiai táncjátékokhoz is komponált zenét, majd 1949-től 1956-ig a delhi „All India Radio” zenei igazgatója is volt. Később, amikor megismerkedett a már addigra világhírű Yehudi Menuhinnal, kölcsönösen nagy hatással voltak egymásra: Shankar elkezdett hagyományos indiai hangszerén kísérletezni nyugati zenei formákkal, miközben Menuhin európai hegedűjén tanulta a klasszikus indiai zenét. Kettejük kapcsolata és összjátéka csodás módon gazdagította a világ zenei életét. Bartók Béla II. hegedűversenyének és szóló hegedűszonátájának egyik legszebb, hozzám legközelebb álló tolmácsolója az a Menuhin volt (EMI Classics, References, 7243 5 74799 2 9), aki Shankarral a West Meets East (A Kelet találkozása a Nyugattal) című lemezen (Angel Records, 1999.) csodálatosan bizonyította, hogy megtanulható és eljátszható az indiai klasszikus zene nyugati hangszeren is. Mindezt az 1960-as években tették, amikor a „világzene” fogalma még nem is létezett.

 

 shankar-2.jpg

 

Nyugati utazásai és koncertkörútjai során Shankar többször is kapcsolatba került a könnyűzenével, főleg a Beatles együttesre volt igen nagy hatással. Nemzetközi hírnevének köszönhetően többen is kísérleteztek a klasszikus indiai zenei formák nyugati hangszerekre történő átültetésével – hasonlóképpen Menuhinhoz. Emellett Shankar egy evvel ellentétes folyamatot is elindított, amikor szitárján európai klasszikus, pop, és dzsessz-szerű zenét adott elő. Keleti utazásai során is számos ismeretséget, barátságot kötött. A Towards the Rising Sun (A felkelő nap felé) című lemezen (Deutsche Grammophon, Music from Asia, 449 599-2) indiai és japán barátaival játszik Shankar. Először japán hangszeren japán zenét, majd indiai hangszeren indiai zenét; később japán hangszereken játszanak indiai zenét, aztán indiain japánt, míg végül egy nagy, közös tutti zenélés keretében egy hagyományos japán dalt adnak elő indiai rága formájában.

 

 

 

 

Nem szabad megfeledkeznünk Shankar magyar vonatkozásáról sem: egyik legjobb nem indiai tanítványa Kozma András, aki az általa alapított, magyar tagokból álló Calcutta Trio szitárosaként India szerte híres, elismert művész. Mesteréhez hasonlóan Kozma is rengeteget tett és tesz a klasszikus indiai zene magyarországi megismertetése érdekében, ám sajnálatos módon, amikor a trió itthon tartózkodik, és adnak egy-egy koncertet a Marczibányi Téri Művelődési Központban, a szokásos 30-40 főnyi „kemény magon” kívül nem sokan hallgatják Shankar magyar tanítványát, aki Indiában ismertebb, mint hazánkban (Nemo est propheta in patria).

 

 

 

 

Pandit Ravi Shankar tegnap óta már nincs az élők sorában. Viszont mi, akik hallgatjuk zenéjét, ismerjük lemezeit, és elmegyünk tanítványának koncertjére, emlékezni fogunk rá – számunkra éppúgy jelen van muzsikájával és szellemiségével, mint eddig volt.

 

 

 

 

Az ő szelleme is már az Örök Hallhatatlanok Pantheonjában lakozik.

 

 

 

gangesz.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Győr

Buza Kati,2012.12.13 08:24

A hír megdöbbentett, ugyanakkor örülni kéne, mert a Mester már átért a Fátyol túloldalára, amit ő maga bizonyára nem bán.
A Beatles kapcsán ismertem meg a zenéjét és nagyon tetszett a keleti-nyugati "egyveleg". Ha jól tudom, volt is egy közös zenei próbálkozásuk Shakty néven. Egy lemezük biztosan megjelent
Szóval első élményemet Ravi Shankartól kaptam a szitárzenéből. Ezután életem első minikoncertje következett, a Calcutta trióval a győri ifjúsági házban. Kis helyen, de telt házzal. Ez legalább 25-30 évvel ezelőtt történt, azóta sokat változott a zenei tömegízlés és bizony igaz a Próféta esete külfölddel és belfölddel.
Ravi Shankarral egy újabb meghatározó egyéniség tűnt el ifjúságom templomából.
(Én sem tudtam, hogy Norah Jones a lánya. Mindenesetre előrelátó ember volt, aki méltó örökösöket hagyott maga után.)

Re: Budapest

F.Gábor,2013.02.27 18:36

Kedves Kati, a Shakty nem a Beatles-szel, hanem J.Maclaughin-nel volt. Harrison buddhista lett és Shankar mester tanítványa.
Amúgy nagy zenész volt és nagyszerű kultúrális nagykövet.

München

Aranka,2012.12.13 07:12

Kedves Csaba !
Köszönöm e szép és tanulságos Búcsubeszédet ,csodás-világhirü-különleges zenészünkröl!
Tegnap engem is megrenditett a hír,hiszen nagyon szerettem .........De Öt ,mindig szeretni fogjuk!
Ugyanakkor tegnap tudtam meg ,hogy nem csak az Anouska leánya nagy zenész ,hanem az általam rég ismert és szeretett Nohra Jones is az Ö leánya,ki hangjával büvöli a világot .
Most már fenn játszik örök szitárjával,örök dallamot!!