Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értelmiségi álmok (ma Magyarországon)

2011.08.05

Baráti körömben három középkorú egyetemet végzett ember is megismertette velem álmait az elmúlt héten. Érdekes sorsok és történetek arról, miről álmodik ma Magyarországon egy értelmiségi.

 takaritono.jpg

Zsófia 55 éves jogász. Ügyészként kezdte jogi pályáját még a rendszerváltás előtt, amikor az ügyészeket lasszóval fogták és közalkalmazottként olyan nevetségesen keveset kerestek, mint ma egy orvos, tanár, vagy könyvtáros. 1990-ben gondolt egyet, látván azt, hogy az ügyvédeknek mennyivel jobban megy soruk, és belefogott az ügyvédi praxisba. Minden jól is ment úgy 2005-ig, amikor fokozatosan tapasztalta, hogy egyre kevesebb a munkája, mivel az emberek a romló életszínvonal miatt az ügyvéd szolgáltatásait sem tudják már igénybe venni. Zsófi évek óta szeretne újra visszamenni valamelyik ügyészségre, de amióta az ügyészek köztisztviselők lettek – amivel az is járt, hogy elég jól keresnek –, ügyészi állást kapni lehetetlen. Jelenleg vegetál, titkárnőjének már régen felmondott, s tartalékait éli föl. Valamelyik nap elmesélte, hogy németül akar gyorsan megtanulni, s tanácsot kért tőlem, hogyan lehetne a leginkább költségkímélő és leggyorsabb módon megtanulni nyelvet. Mikor közöltem vele, a dolog nem ilyen egyszerű, ahhoz tudnom kellene, mennyi idő alatt milyen szintre szeretne eljutni és milyen célból, végre kibökte: takarítónőnek szeretne állni Svájcban.

 szekuriti-kicsi0129.jpg

Gábor 49 éves magyar-filozófia szakos tanár. Imádta a szakmáját, még most is mindig mindenkit „tanít”, ahol csak megjelenik – vérbeli pedagógus hatalmas műveltséggel. Húsz évig gimnáziumi magyartanár volt, élt-halt a szakmájáért. Közben mellesleg latin szakos diplomát is szerzett, aminek megvolt a maga ára: a tandíjat pedagógusi éhbéréből nem tudta volna előteremteni, ezért négy évvel ezelőtt elszerződött egy multicéghez dupla annyi fizetésért, mint amennyit korábban keresett. Csupán azért vették fel oda, a huszonévesek közé, mert egy ritka keleti nyelvet is beszél. A vállalatnál idegileg teljesen kikészült, miután kiderült, hogy műveltsége „felesleges tudás”, inkább nyűg és teher abban a szellemi környezetben. Irigyek rá, a fantasztikus, „a piac követelményeinek megfelelő képességekkel rendelkező” – viszont sem az életről, sem a munkáról semmit nem tudó – huszonéves munkatársai állandóan kioktatják és leértékelik. Agyament csapatépítő tréningeken magyarázzák neki, hogyan kell „csapatembernek” lenni, hinni a cég „filozófiájában”, és ehhez hasonló dolgokért lelkesen rajongania. A héten nagy hévvel meséli, hogy személyi és vagyonőri vizsgára készül. Nagy szemeket meresztek. Nem értem. Erre ő: „Megtudtam, hogy a cégnél a biztonsági őrök, akiknek érettségijük van, alapfokú angol nyelvtudásuk, és egy vagyonőri vizsgájuk, többet keresnek valamivel, mint amennyi az én garantált illetményem lenne egy gimnáziumban.” Majd így folytatja: „Az őrök nálunk az unalomról panaszkodnak, mert azon kívül, hogy a portán ülnek sokszor egész nap, az ég világon semmi dolguk nincsen, senki nem zavarja őket semmiben. Vannak, akik tanulnak, mások olvasnak, vagy unatkoznak. Ha én ülnék ott, és nem lenne részem az multikra jellemző állandó abúzusban, ha többet keresnék, mint egy gimnáziumi tanár, az lenne nekem ott a paradicsom: egész nap olvashatnék, és az interneten keresztül még magánórákat is adhatnék”!

0.7.1.663962.1067434.3.jpg 

Tamás 44 éves művészettörténész és muzeológus. Rajzot tanított mindenféle általános iskolában, mellette másod- és harmadállásban utcai rajzoló is volt, benzinkutas, árufeltöltő, meg ami jött. Tegnap felhívott, s kiderült, megvalósította álmát: jobban keres, mint valaha – kinn van Miamiban, ahol úszómedencéket takarít.

 

Vajon miről álmodik még az a rengeteg magyar értelmiségi, akiket nem ismerek?

 

(A képek csak illusztrációk. Nem az írásban szereplőket ábrázolják.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

GYőr

B.Kati,2012.02.25 14:05

Néhány 18-19 éves egyetemista fiatal "álma", akik politikát tanulnak első évfolyamon. "Azért tanulom ezt, mert hülyére lophatom magam, nem kell magam agyondolgozni és a magas nyugdíj sem lesz gond. Akkor meg minek törjem magam mással!"
És ezt valóban így gondolták. Akkor ezen mi is elgondolkozhatunk, csakhogy az ő álmaik a mi életünket teszik rémálommá.
De ... vajon miért is álmodják ezt az álmot? És vajon mennyien vannak, akik hasonlóan álmodoznak?