Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az olvasás médiumai

2013.02.22

 

 

 

„Boldog örökre, kinek hírét bölcs könyvei védik - önnön művei.”

-Agathiasz-

 

 

Mindannyiunk szokott több-kevesebb rendszerességgel olvasni valamit: van, aki csak híreket, más pletykalapokat, ponyvaregényt, szépirodalmat, szakirodalmat, tudományos műveket, etc. Egy dologban azonban biztosak lehetünk, történetesen abban, hogy általában legtöbbünk olvas valamit, és leginkább többféle műfajból válogatja össze olvasnivalóját. Most nem annak a kérdését vennénk szemügyre, hogy mit, mikor, miért és hogyan olvasunk – erre az irodalomszociológia hivatott –, hanem egy viszonylag újnak számító, és Magyarországon most elterjedőben lévő médium kapcsán felmerülő kérdéseinket.

 

A technikai újítások mindig valami újat hoznak korábbi mindennapi szokásainkba is. Marshall McLuhan (1911-1980) 1962-es A Gutenberg-galaxis: A tipográfiai ember létrejötte (The Gutenberg Galaxy. The Making of Typographic Man) című mára már klasszikusnak számító könyvében azt veszi alapos vizsgálat tárgyává, hogy a könyvnyomtatás hogyan változtatta meg a szövegekhez fűződő viszonyrendszerünket. Ugyanebben a könyvében a „globális falu” fogalom bevezetésével tulajdonképpen mintha már meg is jósolta volna az internet majdani létrejöttét, amikor ezt írja:

 

Az azonban bizonyos, hogy az elektromagnetikus felfedezések újra létrehozták minden emberi viszonylatban az egyidejűség „mezőjét”, úgy, hogy a mai emberiség családja most a „globális falu” állapotában él. Az egyetlen korlátozott térben élünk, amelyben a törzsek dobjai visszhangzanak. (p. 45.)

 

Tehát McLuhan szerint elektronikus kommunikációs technológiák fejlődésével a világ oly mértékben vált összekötötté, azaz olyan kicsinnyé, mint egy falu, ahol az emberek szinte mindenről azonnal értesülnek. A „Gutenberg-galaxis” szókapcsolat kultúrtörténetünknek arra a szakaszára utal, amelyben a nyomtatott könyv – a Gutenberg nevéhez fűződő könyvnyomtatás elterjedése óta – mint ismeretközlő médium, kiemelkedő szerephez jutott. A „Gutenberg-galaxis” fogalma viszont a XX. századnak abban a szakaszában jelent meg, amikor az elektronika nagyarányú fejlődése miatt a könyvnek, mint médiumnak a belátható vége lehetőségként felmerült. A Frankfurti Iskola tagjai, szociológusok, művészet-teoretikusok, filozófusok, hasonló véget jósoltak a magas kultúrának a televízió elterjedése, majd a műalkotások sokszorosíthatóságának technikai lehetősége miatt. Az internet elterjedése óta újabb aggodalom ütötte fel a fejét, miszerint nyomtatott könyvre a jövőben nem lesz szükség. Mint olyan sok mindennek, aminek a végét megjósolták, sosem jött el a vége; például a színházat nem szorította ki a mozi, a mozi nem csődölt be a televíziózás, sőt, a DVD elterjedése miatt sem, a koncertnek nem lett vége a hanglemezek kiadásával, a művészeti albumok magas szintű nyomdatechnikai létrejöttével nem jött el a művészeti kiállítások halála.

 

Érdekes McLuhan gondolatmenete: végigkíséri az olvasót a kultúrtörténetnek azokon a csomópontjain, amelyek a könyvnyomtatás szükségszerű feltalálásához vezetnek, aztán azt elemzi, miként változott meg kultúránk az auditívtől, azaz a halláson alapuló tudástól a vizuális értelmezés felé, majd olyan következtetéseket von le, melyekből kiolvasható a Gutenberg-galaxis összeomlása. Kissé Hegel filozófiájára hasonlít ez a gondolkodási séma: felépül egy gondolatrendszert, majd a rendszer önmagát bontja le. Ha már Hegelt emlegetjük, a kérdésünk csupán az, hogy a Gutenberg-galaxis kapcsán a hegeli dialektika hogyan érvényesül(het), mi lehet az Aufhebung eredménye.

 

Illett volna gondolatainkat avval kezdenünk, hogy pontosan minek a kapcsán merültek fel ezek a kérdések. Bízunk abban, az olvasó elnézi eme szerkesztésbeli hiányosságunkat, ha arra hívjuk fel figyelmét, talán a fenti bevezető után izgalmasabb lesz kérdéskörünk. Az új olvasási médium, amely a számítógép képernyője után jött divatba, az e-könyv olvasó (e-tinta és e-papír alapú). Mark Y. Herring 2001-ben 10 okot sorolt fel, amiért szerinte az internet soha nem helyettesítheti a papíralapú könyveket; az egyik ok szerint az ember nem szeret képernyőről olvasni, s az internethasználók zöme a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja. Személyes tapasztalatból tudjuk, hogy Herringnek 2001-ben tökéletesen igaza volt – az ember szemét bántja a képernyő, nem kellemes hosszabb szövegeket olvasni rajta, valamint a könyv jobban kézre áll, könnyebben kezelhető, és áram sem kell hozzá, mindenhová magunkkal vihető, a strandra, a kertbe, parkba, munkába, ágyba, bárhová, ahová csak akarjuk. A kinyomtatott dokumentumok kezelése jóval nehezebb, mint egy könyvé, így az ember inkább hajlandó megfizethető összeget szánni egy jól kötött könyvre, mint olcsón, vagy ingyen kinyomtatva (munkahelyen) a széteső lapokkal babrálni. Vajon manapság, amikor az e-könyv olvasók hazánkban is egyre jobban terjednek, még mindig igaza van Herringnek? Másként fogalmazva: kell-e újfent féltenünk a Gutenberg-galaxist?

 

Aki megtapasztalta azt, hogy nagy mennyiségű olvasnivalóhoz csak digitálisan jut hozzá, jórészt word-, pfd-, vagy html-formátumban, az tudja, mennyire nehézkes ezeknek az anyagoknak az elolvasása. Hála Neumann Jánosnak, archiválásuk igen könnyű, ám ha nemcsak átfutni szeretnénk a szövegeket, hanem elmélyülten, értőn olvasni is, ki kell azokat nyomtatnunk, mert egyrészt másként olvas az ember papírról, mint képernyőről, másrészt a szemünk sem sokáig bírja a képernyőt nézni. Sokaknak ismerős, mi történik elolvasás után a kinyomtatott szövegekkel: dossziéba rakjuk, esetleg beköttetjük, aztán bedobozoljuk kötegeinket, majd a dobozok kiszorítanak a lakhelyünkről, aztán lekerülnek a pincére, vagy fel a padlásra, majd kidobjuk őket, mondván, nincs már rájuk szükség . . . természetesen egy-két év múlva éppen azokra a szövegekre lenne azonnal nagy szükség, és kezdődik minden elölről. Az e-könyv olvasó tökéletesen megoldja ezt a problémát: nem kell kinyomtatnunk szövegeinket, hanem felmásoljuk olvasónkra, és e-papír alapon e-tintával, teljesen papír-hatásúként olvashatunk, és vihetjük könyv nagyságú olvasónkat bárhová magunkkal.

 

Ennek a technológiának a fejlődésével egyből elindult az Egyesült Államokból kiindulva az e-könyv biznisz; ma már választhatunk az internetes könyvesboltban, hogy papír alapú könyvet szeretnénk vásárolni, vagy valamivel olcsóbban ugyanannak a könyvnek az e-változatát, melyet az interneten keresztül pár kattintással kifizethetünk bankkártyánkról, és egyből rá is tölthetjük szintén az interneten át az olvasónkra. Továbbá az interneten több tízezernyi könyv tölthető le legálisan ingyenesen, például magyarul a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár), vagy a Digitális Irodalmi Akadémia honlapjáról. Feltehetjük magunknak a kérdést, vegyünk-e meg kb. 3.000,- Ft összegért egy regényt, vagy töltsük le olvasónkra ingyenesen. Gyakran felmerül bennünk az is, hogy menjünk el a könyvtárba, ahová két-három könyv áráért az éves tagdíjat befizetve korábban már beiratkoztunk, és kölcsönözzük ki a nekünk tetsző könyvet, vagy töltsük rá olvasónkra. Mai világunkban vajon ki ne az utóbbit választaná? – azt, ami ingyen és azonnal hozzáférhető. Ha csak tehetjük, a kezünkben/zsebünkben/táskánkban az e-könyv olvasónkkal, a jövőben ritka, kivételes alkalmakkor látogatunk könyvesboltba és könyvtárba? Kérdésünkre a válasz még várat magára, előtte még meg kell vizsgálunk néhány olyan faktort, amely fontosnak tűnik.

 

A digitalizált szövegeknek számos előnye megvan a papír alapú könyvvel szemben, de talán a legnagyobb előny az, hogy egy pillanat alatt kikereshető belőle egy részlet, míg a papír alapú könyvből sokszor órákig kell lapozgatnunk, mire rátalálunk a keresett szöveghelyre. Emlékszünk azokra a rettenetes napokra, amelyeket avval töltöttünk, hogy a magyarul írt dolgozatunkhoz a magyar kiadású papír alapú irodalmi műből kerestük ki a megfelelő idézeteket. Arra is emlékszünk, hogy amikor egy angol dráma szemináriumra indulván órát tartani, még az utolsó pillanatban eszünkbe jutott egy részlet a Macbethből, melyet feltétlenül idézni akartunk, viszont idézni csak pontosan és a pontos szöveghely megadásával szabad. Gyorsan a komputer elé ülve, egy perc alatt megtaláltuk a művet a google keresővel, majd abból 15 másodperc alatt a CTRL +F billentyűkombinációval a keresett szöveghely is elénk tárult, melyet egyből kinyomtunk, és meg tudtuk adni a hallgatóknak, hogy hányadik felvonás hányadik színében, annak is hányadik soraiban olvasható a szóban forgó mondat.

 

Ha az e-könyvolvasó megoldja az elektronikus szövegekkel kapcsolatos nehézségeinket, akkor megkérdezhetjük magunktól: mit válasszunk, papír alapú könyvet, vagy e-könyvet. Vannak könyvek, melyeket egyszer olvas az ember életében, aztán visszateszi örökre a könyvespolcra, vagy visszaviszi a könyvtárba, vagy örökre elfelejti a merevlemezén – nem törli ki, mondván, jó lehet még valamikor valakinek. Léteznek könyvek, amelyek nem érhetők el digitális formátumban, és az embernek szüksége van rájuk, tehát vagy a könyvtárba megy, vagy megveszi. Ezen felül létezik egy olyan kategória, amely avval a címkével látható el, hogy a „szívünknek kedves könyvek”, és ebben az esetben is hajlamosak vagyunk beszerezni a papír alapú változatot. Érdekes dolgot tapasztaltunk, miután elolvastunk a Digitális Írói Akadémia honlapjáról legálisan és ingyenesen letöltve egy mai magyar regényt, mely nagy hatással volt ránk. Be kellett mennünk egy könyvesboltba, ahol kézbe kellett vennünk az „eredetit”, méregetni a súlyát, ujjaink között érezni a borító, a papír, textúráját, megnézni az oldalak és a betűk nagyságát, hogy jobban el tudjuk képzelni, hogy melyik regényt is olvastuk, azaz melyik papír alapú kiadás volt az „eredeti”. A könyv nem csupán tiszta szöveg; hozzá fűződő érzelmeink legalább annyira kötődnek fizikai megjelenéséhez, mint tartalmához, hiszen a kettő összjátékából születik meg az a fajta élmény, amit az olvasás jelent. Végül azt éreztük, annyira égeti kevés pénzünk pénztárcánkat, hogy egy belső parancstól hajtva meg kellett vennünk a papír alapú könyvet is. Még az is átvillant az agyunkon, hogy tulajdonképpen a szerzőt támogatjuk avval, ha könyvére költünk, hiszen sikerességének egyik faktora az, mennyi fogyott a regényéből. Velünk együtt sokan vallják, a könyv kézbevétele, a papír illata, annak taktilis érzékelése, a borítóterv, a kötés, mind annyira hozzá tartoznak az olvasás élményéhez, hogy elengedhetetlen a teljes élvezethez. Ez azért is érdekes, mert a materializálódott alakot öltött könyvhöz való ragaszkodás csupán érzelmi kötődés, nem pedig elméleti megfontolás. Kiadásonként változhatnak, és jórészt változnak is az említett fizikai dimenziók, tehát joggal merülhet fel a kérdés, hogy melyik az „eredeti”, illetve van-e egyáltalán „eredeti”, illetve melyik „eredetihez” kötődünk érzelmileg.

 

Kosztolányi Dezső „Zászló” című versében ezt írja:

 

Csak bot és vászon,

de nem bot és vászon,

hanem zászló.

 

Mutatis mutandis, sokunk lelkében a szöveg csak szó és írásjel, de nem csak szó és írásjel, hanem szöveg, valamint csak papír és festék, de nem papír és festék, hanem könyv.

 

El kell fogadni, nem vagyunk egyformák; van, akinek a könyv szent, nem kell neki digitalizált változat, míg másokra érzelmileg akkora hatással van a technika, hogy eddig könyvet nem vettek a kezükbe, ám az e-book olvasójukkal rákaptak az olvasásra, és keresik a szépirodalmi műveket is. Egyik kolléganőnk mindent kinyomtat, vagy lefénymásol, aztán bespiráloz, és büszkén hirdeti, ingyen könyvhöz jutott, és csak sznobizmus pénzt adni azért, amit ingyen is meg lehet szerezni. Szokta ilyenkor mondogatni: „Ez is könyv, nem csak az, ami 4.000,- Ft-ba kerül a boltban. Ugyanolyan jó nekem, csak a sznoboknak nem.” Saját szempontjából bizonyára igaza van. Hasonlít a dolog egy picit a zenei piachoz. Ma már tökéletes minőségben, veszteségmentes tömörítéssel, az eredetit bitről bitre lemásolt audio zenei rippeket lehet letölteni, tökéletesen beszkennelt borítókkal, melyeket CD-re kiírva, a borítókat kinyomtatva az eredetivel megegyező másolatot kaphatunk. Van, akinek nincs szüksége tökéletes ripre, se borítóra, azt mondja, a zenét ugyanolyan jól és szépen hallja. Másnak szüksége van a tökéletesen az eredetit reprodukálható másolatokra, majd vannak olyanok, akik meghallgatják a letöltött zenét, és ha tetszik nekik, akkor megveszik a zeneműboltban, mert nem érik be másolattal, nekik csak eredeti zenei CD kell.

 

Nézetünk szerint mindegyik szélsőség sarkított világképet takar, ezért azt próbáljuk szem előtt tartani, mikor mire használunk egy olvasásra szánt szöveget. Az internetről letöltött cikkek, tanulmányok, tudományos igénnyel megírt anyagok esetében nincs „eredeti” papír alapú könyv, amihez érzelmileg kötődhetnénk, s ezek olvasására ideális az e-könyv olvasó, annál is inkább, mert környezetbarát, hiszen nem kell papírt használni, fákat kiirtani, sem a festékkel a környezetet szennyezni. Az igen drága, 20.000,- Ft-ot meghaladó külföldi könyvek esetében egy ingyenesen letöltött könyv, és annak tökéletes, papírról történő olvasásélménye nagyszerű, és egyben igen pénztárcakímélő dolog. Ha nincs időnk elmenni a könyvtárba egy klasszikusnak számító regényért, otthonról a lábunkat ki se téve letölthetjük a MEK-ről, és azonnal olvashatjuk, az fantasztikus távlatokat nyit meg az olvasás előtt.

 

Miután rövid ízelítőt adtunk a nyomtatott könyv, és az e-könyv olvasó nyújtotta olvasás előnyeiről, térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz, miszerint féltenünk kellene-e a Gutenberg-galaxist, azaz haldoklik-e a nyomtatott könyv. Más szavakkal, nem fogunk többé könyvtárba járni? Se könyvesboltba? Meggyőződésünk szerint efféle aggályoktól nem kel tartanunk, viszont hozzá kel szoknunk annak a gondolatához, hogy nemcsak írási szokásaink változtak meg (ezt a kis esszét is számítógépen írjuk, nem írógépen, se nem kézzel, mint 15 évvel ezelőtt), de az olvasási médiumok is. Ma a „könyvár” már nem pusztán könyvtár, hanem „könyv- és médiatár”, a korábbi „könyvtáros” szakma mára „informatikus-könyvtárossá” változott. A technikai fejlődés mellett antikváriumokban, könyvesboltokban, könyvtárakban böngészni éppoly élvezetes, mint az interneten böngészni a nekünk kedves olvasnivaló iránt. Sőt, sokszor az interneten megvásárlásra kinézett könyvet jó dolog a könyvesboltban megtekinteni, belelapozni, megszagolni. Mindkét keresés és böngészés, mindkét olvasási mód élmény, tehát kár lenne bármelyiket is félteni a másiktól. A könyvet nem szennyezi meg az e-könyv, hanem kiegészíti.

 

A fentiekben foglaltakat előttünk már jó fél évezrede már más is megfogalmazta, igaz, más médiumon keresztül és más kontextusban. Analógiák révén a Másban felismerni az Azonosat már gyerekjáték. Mielőtt bemutatnánk az előbb beígért más megfogalmazást, idézzünk csak fel újra Kosztolányi képletét, miszerint zászló = bot + vászon, illetve zászló ≠ bot + vászon. Ennek analógiájára (e)könyv = (e)papír + (e)tinta, valamint (e)könyv ≠ (e)papír + (e)tinta. Kosztolányi után eszmefuttatásunk lezárásaként nézzük meg, mit mondott a kérdésről Leonardo da Vinci:

 

„A fehér papír megveti a tintát feketesége miatt, amelytől beszennyeződik. Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony kesereg; pedig a tinta megmutatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt őrzik meg őt.” (Leonardo da Vinci: Mesék, F.III.)

 

 

 

Idézett művek:

 

Da Vinci, Leonardo: Mesék, F.III.

 

Kosztolányi Dezső: Összegyűjtött versei I-II. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962. II. kötet, p.46.

 

Marshall McLuhan: The Gutenberg Galaxy. The Making of Typographic Man. University of Toronto Press, 1962. Magyarul: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Trezor Kiadó, 2001.

 

http://mek.oszk.hu/

http://pim.hu/object.d8f182da-fdfa-45ba-914f-2688ce822346.ivy

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Győr

Buza Kati,2013.03.01 11:26

Vajon mindez mit jelent a könyvkiadás oldaláról?
A könyvek egyre nehezebben eladhatóak, mert drágák. Sikerkönyvet írni nem lehet megrendelésre, ráadásul, már valahonnan befutott név szükségeltetik hozzá, vagyis a kiadók nem akarnak kockáztatni, ez pedig erősen befolyásolja a megjelenő könyvek skáláját.
Az internet valóban csak egy eszköz, ami lehetővé teszi, hogy letöltsünk. Mondjuk adathordozóra és máris feltehetjük egy polcra, vagy tartóra, mint régen a bakelit lemezeket. Lehet, hogy 50 év múlva már olyan technológia teszi lehetővé az olvasást, amit ma el sem tudunk képzelni. Mindenesetre ma úgy tűnik, útkereszteződéshez közeledünk.

Re: Győr

Csapó Csaba,2013.03.01 20:05

Jól mondod, Kati, újabb keresztút. A mi generációnk már megérte, hogy a bakelit lemezt lecseréltük CD-re, az írógépet számítógépre, az internetet is használjuk, film helyett digitálissal fényképezünk, mobiltelefont használunk, stb. Ezek mind keresztutakat jelentettek számunkra – érzelmileg is. Rengeteg előnye és hátránya is van az új dolgoknak, de szerintem meg kell tanulnunk úgy használni ezeket, hogy nélkülük is tudjunk élni (ha nincs internet, előveszem én a régi Erika írógépet, tudok rajta gépelni), tudjuk még a könyvtárat is használni, és ne higgyük, hogy ami nincs fenn az interneten, az nincs is (sok diák – horribile ductu bölcsész – sajnos így gondolkodik).

A könyvek ára és könyvkiadás más téma, de jó téma az is. Ott elsősorban a szerző szellemi produktumát kell megfizetnünk, mert az író abból él, hogy ír – függetlenül attól, hogy vászonba/puha fedélbe kötve, vagy elektronikusan olvassuk a műveit.

..........................................................................

Lizet,2013.02.24 15:15


Kedves Csaba, olvasva a fenti mondandódat ,elgondolkodva arra jutottam, hogy sokan azét nem vesznek könyvet és választják a modern technikát,mert nincs szükség a könyvre ,hanem azért mert az anyagi keret nem engedik meg, hogy megvegye ,jobban mondva vannak fontossági sorrendek amit kénytelenek betartani.Viszont ha valamilyen könyvet igazán szeretnének megvenni egy könyvesboltból arra mindig kiszorítja az illető.
Az internet csak eszköz és nem egy kézzel fogható dolog amit csak úgy 50év múlva is leveszel a polcról ,,,,legalábbis én úgy hiszem ........

Re: Lizet

Csapó Csaba,2013.02.24 17:43

Kedves Lizet!
Egyetértünk abban, hogy ha le tudok tölteni egy könyvet az internetről, akkor e-könyv olvasóra rátéve ingyen az enyém, olvashatom, ahányszor csak akarom. Ennek hiányában monitorról olvasni viszont rettentő kényelmetlen és szemrongáló, ha kinyomtatjuk a lapokat, nehézkes kezelni azokat.
A könyvek valóban drágák, de a könyvtárat éppen azért találták ki, mert kb. egy-két könyv árát teszi ki egy éves tagdíj, és egy év alatt annyit olvasok, amennyit csak akarok. A legtöbb esetben az ember soha többet nem olvassa újra olvasmányai nagy részét, ezért megvenni sem érdemes, hanem ki kell kölcsönözni a könyvtárból. Én csak azt veszem meg, amit többször fogok még olvasni, vagy ami AZONNAL kell a munkámhoz, és nincs időm arra várni, hogy majd egy év múlva talán beszerzi valamelyik könyvtár.
Én is amellett érveltem, hogy az internet eszköz, onnan bármikor eltűnhetnek dolgok, összeomolhat, az elektronikus készülékek meghibásozhatnak, viszont a papír alapú könyvek évezredekig is megmaradnak. (Jó esetben – ha nincs tűzvész, és nem tűnnek el, mint az alexandriai könyvtár könyvei.)
Szerintem a papírnak és az elektronikának is vannak mind előnyei, mind hátrányai, ezért egymás mellett, egymást kiegészítve fogjuk még egy jó ideig használni mindkettőt.
Summa summarum: nem féltem a Gutenberg-galaxist, de az „internet-galaxist” sem, sőt, már nem is félek attól sem.

Győr

Buza Kati,2013.02.23 17:14

Kis kiegészítés kedves Csaba és Lehel. Azért én nem hiszem, hogy z-generáció ennyire reménytelen lenne. Szerintem nyitottak ők is sok mindenre, csak mivel már mindent gyorsabban és készebben akarnak, könnyebb őket rászoktatni a "kultúrszemétre". Ám ez szerintem nem azt jelenti, hogy nem lenne igényük a színvonalas kultúrára. Sok fiatalnak nem elég a médiamoslék, mint ahogy sok érett korúnak igen. A statisztika egy olyan dolog, amivel azt bizonyítok, amit akarok. Csak azt a réteget kell kikérdezni, amelyiknek a véleményével egyetértek, aztán lobogtatom az adatot, mint Magyarország hiteles statisztikai eredményét.
Ha ezzel szembesül z-generáció, hogy a saját országa ezt tartja felőle, vajon, hogy reagál majd erre? Elég kézenfekvő.
Azt gondolom, nem az eszközön, hanem az emberen múlik minden.

Re: Győr

Csapó Csaba,2013.02.23 21:41

Kedves Kati!

Alapvetően egyetértünk: szerintem sem az eszközökön múlik az, hogy ki mit fogyaszt, és nekem sincs ellenemre a technikai fejlődés – különben galambposta vinné e levelemet Hozzád, melyet papírra írnék, és most nem vitatkoznánk.

Azt már most tapasztalni lehet, hogy egyre több élvezet lesz drágább és kevésbé elérhető. Példaként említeném a vászonkötéses könyvet, amelyet ma már csak antikváriumban lehet beszerezni, ma már egyetlen kiadó nem köttet vászonba könyvet, annyira megdrágítaná az előállítási költséget. Én örülök, hogy a szótáraim (a hatalmas angol-kínait kivéve) mind vászonkötésűek, amelyet öt éve Svédországban vettem, a legújabb és legnagyobb angol-svéd, svéd-angol is még vászonba köttetett. Sajnos mára ez ritkaság, már az Akadémiai Kiadó is keménytáblás kötést alkalmaz. A múltkorjában akartam valakinek egy Hermann Hesse regényt ajándékozni, az életmű sorozatot a Cartaphilus Kiadó még gyönyörű (és drága) vászonkötésben jelentette meg, viszont most szembesültem azzal, hogy azok a könyvek már elfogytak, és az új kiadások bizony már kartonkötésűek, így le kellett mondanom a szép – és mára már exluzívnek számító – vászonkötéses ajándékról.

Abban az esetben, ahol még létezik „eredeti” magyar kiadás, ott még az érzelmi kötődés nagy, de ha majd csak elektronikus formában jelenik meg minden, akkor lehet, hogy visszatérünk a régi dolgokhoz nosztalgiából, mint az egyik kolléganőm. Ő vásárolt csodaszép merített papírt, vett egy fantasztikus töltőtollat, tintát, lemásolta Shakespeare szonettjeit, elvitte egy idős könyvkötőhöz, majd a kész könyvet bőrkötésben, aranyozott címmel adta ajándékba. Mondhatjuk, Shakespeare az Shakespeare, akár így olvassuk, akár e-book olvasón, akár a legolcsóbb kiadásban. Szerintem egy ideig még több médiumon fogunk egyszerre, egymást kiegészítve olvasni, mert mindegyiknek van előnye és hátránya. Nemrég Nádas Pétertől az Emlékiratok könyvét újra kellett olvasnom, és e-book olvasón tettem, holott megvan itthon a könyv. Hogy miért? Mert az iszonyú hosszú regény könyv alakjában két kötetben 1500 oldal, és eléggé nyomja a súlyt az ember táskájában, míg a könyvolvasón sokkal könnyebb magammal vinnem (utazás, várakozás közben általában olvasok). Viszont itt egy ellenérv: ha idéznem kell belőle, akkor mégis a papír alapú kiadást kell elővennem, és kikeresnem a vonatkozó oldalszámokat, hogy meg tudjam adni a pontos hivatkozást. Ha elromlik az elektronikus kütyü (sajnos sokszor elromlanak), akkor a papír alapú könyv még mindig használható.

Arról, amit írsz avval kapcsolatban, hogy majd valamikor csak elektronikus szövegek születnek, most még vegyes érzelmeim vannak – talán azért, mert még abban a generációban nőttem fel, aki papírról olvasott, és papírra írt (kézzel vagy írógéppel). Tavaly írtam egy könyvfejezetet, s a „könyv” kizárólag e-könyv, rendes ISBN számmal, de nem tudom a kezembe venni, ezért valahogy nem is örültem annyira a megjelenésnek, mint máskor. Nem látom a könyvtárak polcain, csak a katalógusban (ma már az is kizárólag elektronikus). Tudom, hogy ez a nemzedék, az enyém, majd egyszer kihal, és természetessé válik, hogy csak elektronikus szövegek jelennek meg, a könyvtár inkább könyvtár-múzeummá válik, ahová csak kutatók járnak, mert ha ki akarsz venni egy könyvet, akkor némi internetes pénzbefizetés ellenében letölthetsz egy szöveget egy hónapra (30 nap után nem tudod többé olvasni), ha meg akarod vásárolni, akkor több pénzt fizetsz érte, és örökre a tiéd az elektronikus szöveg. Egyébként már ma is lehetséges mindkét megoldás.

Aztán egyszer majd a még távolibb jövőben valóra válik Ray Bradbury jóslata (Fahrenheit 451)?

Re: Re: Győr

Buza Kati,2013.02.24 03:49

A távolabbi jövőt nem ismerjük, talán jobb is, de Bradbury komor világa maradjon inkább a könyv lapjain. A változások mindig sokféleképpen hatnak, sokféle reakciót váltanak ki, de megállíthatatlanok. Mi lesz a könyvvel? Nem tudom, de ha nem kíméljük, nem tiszteljük a Természetet, előbb, vagy utóbb a könyvek súlya lesz a legkisebb gondunk.
Egyébként nagyon kreatív ötletnek tartom a saját gyártmányút, persze nem több száz oldalasat. Olcsónak nem olcsó, viszont egyedi.
Az e-könyv sem a végső megoldás, hisz mint mondod, a kütyü sokszor elromlik. Az internet egyszerűnek tűnik, de elég egy áramszünet. Talán mégis Bradbury ötlete tűnik a legelfogadhatóbbnak az élő könyvtárral, de az ember meghalhat, ráadásul "egyetlen Shakespeare" nem kölcsönözhető.
Valószínű, hogy nekünk még jut elég papír, a jövő meg úgyis eljön, és akkor kiderül.

Győr

Buza Kati,2013.02.23 16:59

Leonardo idézete tetszik. Láttatja a lényeget.
A papír az egyik legnagyszerűbb emberi találmány, ugyanakkor, mint minden más, helyettesíthető. Minden változik. Az emberek, az igények, a körülmények. Természetes fejlődés következményeként, vagy manipulatív módon, ez a papír szempontjából majdnem mindegy. Ugyanakkor kicsit fellélegezhetnének a fák, ha kevesebbet vágnának ki papírgyártás indokával. Az ember úgyis kitalál más okokat az irtásukra. Aztán a papírgyártási folyamatokból adódó környezetszennyezés sem elhanyagolható. És a könyvelőállítás magas költségei sem elhanyagolhatóak. Ma sok minden szól a papír alapú könyv ellen a digitális javára. Nagyon valószínű, hogy az utóbbi kerül ki győztesen és talán számítógépen felnőtt utódaink többet fognak olvasni, ha monitoron keresztül jön az információ Shakespeare-től, Dumas-tól, Konfuciusztól, Hessé-től és a többiektől. Nekik már nem jelent semmit a papír illata, a könyvtárak félhomályos csendje.
A kereslet határozza meg a kínálatot. A könyvesboltok, kiadók olyan formában fognak előállítani, amire nagyobb a kereslet, amin többet nyerhetnek. Szerintem az e-könyv lesz a befutó. Egy egyre jobban eldigitalizálódó világban nincs helye a hagyományos könyveknek. Nehezebben kontrollálhatóak.
Talán nem szűnik meg teljesen a lapozható élvezet a jövőben, de bizonyára exkluzív és drága formában lesz majd elérhető. Ám tulajdonképpen nem kéne ezen keseregni. A cél a kultúra széles körű terjedése, terjesztése. Ha olcsó formában lehet ezt megvalósítani, többekhez juthat el. Ha praktikusan, könnyen, rugalmasan kezelhető, az csak újabb bónusz, ami miatt nagy valószínűséggel még kedveltebb lesz. Ebben az esetben szerintem a cél fontosabb, mint a nosztalgiázás.
Én, személy szerint jobban szeretem a könyvet papírból. Mintha minden darabnak lelke lenne. Hogy egy e-könyvnek van-e olyan, azt nem tudom.
Talán majd egyszer, lesz egy olyan paradicsomi korszak, amikor sikerül a szépséget, a funkciót és a lelket összehozni anélkül, hogy a természet rovására menne. És mindezt mindenki örömére.

lehel.siver@gmail.com

Simon Lehel,2013.02.22 23:59

Megnyugodtam a nyomtatott könyv továbbélésének lehetőségére felhozott érveken, bár félek, a z-generáció ezt már nem így fogja fel!:), Simon Lehel PS: Gratulálok a Remek Íráshoz!

Re: lehel.siver@gmail.com

Csapó Csaba,2013.02.23 13:05

Köszönöm, Lehel!
Szerintem sem kell félteni a könyvet, viszont mellette hozzá kell szoknunk az új médiumokhoz is. Ami a "z-generációt" illeti, az a statisztika szerint napi 14 percet tölt olvasással (gondolom, nem túl épületes szövegeket) Magyarországon - nekik talán mindegy, milyen médiumon nem olvasnak.