Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legfőbb tévhitek a buddhizmusról

2016.10.14

zen.jpg

 
Manapság sokan vélik magukat olyan dolgokban is szakértőnek, amelyről halvány fogalmuk sincsen, legfeljebb elolvastak két rossz könyvet egy témáról, amely könyvek maguk sem hitelesek, többnyire másod- vagy harmadkézből származó információk kiszínezve, fantáziával megtöltve. Mivel a buddhizmus hazánkban is egyre markánsabban jelen van, szinte mindenki hallott már valamit róla, és sok tévhit él a buddhizmusról – magam is rengeteg butaságot hallottam már. Összeválogattam néhány olyan közkeletű téves vélekedést, amelyekkel magam is sokszor találkoztam, s megpróbálom megcáfolni ezeket.
 
tibet-002-masolata.jpg 
 
1. „A buddhizmus pápája” a Dalai Láma.
A buddhizmus nagyon szerteágazó, igen sok ága és iskolája létezik, és elmondható, hogy egyetlen ága sem hierarchikusan épül fel. A Dalai Láma a tibeti buddhizmus egyetlen ágának a vallási vezetője, tehát még az sem igaz, hogy teljes egészében a tibeti buddhizmus feje lenne. Igaz, a tibetiek illetve a tibeti buddhizmus valamelyik ágát gyakorlók nagy tiszteletben tartják a mindenkori dalai lámát, ám a buddhizmusnak nincsen „pápája”, még Tibetben sem; pápája csak a Római Katolikus Egyháznak van.
 
 
 om_mani_padme_hum.jpg
 
 
2. A buddhizmus nem a nyugati világ emberi számára való, azt inkább Keleten lehet jól gyakorolni.
Ennek a közkeletű vélekedésnek nagyon sok, főleg XX. századi példa mond ellent. Sok helyütt Keleten a buddhizmus bizonyos ágai, iskolái megmerevedtek, vallási formalizmusba mentek át, ezzel eltávolodván a buddha tanától. A zen új erőre kapott, amikor először az Egyesült Államokban, majd Európában széles körben elterjedt. Hasonló "vérfrissítésen" ment keresztül a hínajána buddhizmus egyetlen máig megmaradt iskolája, a Délkelet-Ázsiában elterjedt és máig létező Theraváda buddhizmus. Ott, Keleten, sokáig úgy gondolták, a meditáció a szerzetesség kiváltsága, a szerzetesek képesek hosszas gyakorlás után elérni a megvilágosodást, míg a világiak csak érdemeket szerezhetnek maguknak a szerzetesek és a templomok támogatásával. Ez a kép nagyban megváltozott, amikor a Théraváda buddhizmus meditációs praxisa, a vipasszaná Nyugaton is elterjedt, s azt hirdeti, a történelmi Sakjamuni Buddha eredeti tanításait közvetíti, s bárki számára elérhető a legősibb buddhista meditáció gyakorlása. Hasonló helyzet állt elő a tibeti buddhizmusban is; miután Kína katonailag lerohanta és megszállta Tibetet, majd kolostorokat döntött porrá, és mind a mai napig üldözi a tibetieket, mindent megtesz a tibeti nyelv és kultúra megsemmisítéséért, rengeteg tibeti kényszerült elhagyni szülőföldjét, és külföldön letelepedni. A tibeti menekültek főleg Nepálban és Indiában építettek kolostorokat, ahol folytatták a hagyományos kolostori képzéseket, de nagyon sok tanító Nyugatra jött, és a tibeti buddhizmus a nyugati világban is autentikus formájában elérhetővé lett. Megható képsorokat lehet látni a Youtube videómegosztó csatornán, ahol az egyik filmben kiderül, hogy a Bön buddhizmus, Tibet legősibb vallása már teljesen kiszorult hazájából, az ott élők már nem gyakorolhatják, alig ismerik (ha egyáltalán), s egy Virginia államban Bön buddhizmust gyakorló amerikai csoport ellátogatott Tibetbe, hogy megnézze, honnan származik az az ősi szellemi hagyomány, amelyet gyakorolnak. A tibeti embereket lenyűgözte, amikor a nyugatiak az ő nyelvükön recitáltak olyan ősi szövegeket, amelyeket ők már nem is ismernek. A buddhizmus szinte valamennyi ága és iskolája elérhető már a nyugati világban, és bebizonyosodott, hogy a buddhizmus bárhol eredményesen gyakorolható.
 

buddha.jpg

 
 
3. A buddhizmus egyenlő az ateizmussal.
A buddhizmusnak nem tárgya az Isten, vagy istenek léte, nem léte; a metafizikai kérdések közül ez az egyik olyan, amelyre a történelmi Sakjamuni Buddha nem válaszolt. Mindazonáltal a buddhizmus nem zárja ki sem az istenhitet, sem az ateizmust, mivel a Buddha tana a szenvedéstől való megszabadulás módszeréről szól, nem pedig egy vagy több istenség imádatáról. Mindenki a saját meggyőződése szerint hihet az egyetlen Istenben, vagy kedve szerint lehet ateista is. Érdekes megfigyelni, hogy szinte minden buddhista vonal beszél úgynevezett „forrásról”, ősi „egységről”, de ezt soha nem fejtik ki részletesen, hogy ez Isten lenne-e, vagy nem.
 

buddhist-temple.jpg

 
 
4. Vallás-e a buddhizmus, vagy inkább világnézet?
Nincs egyértelmű válasz a kérésre. Már maga a kérdés feltevése is azt sugallaná, miszerint a buddhizmus inkább filozófia és életszemlélet, mint vallás, de ez csak részben igaz. Egy olyan rendszerben, ahol szerzetesek léteznek, kolostorok, szertartások, joggal tételezhetjük azt, hogy vallásról van szó. Ellenvetésképpen azt is felhozhatjuk, hogy a buddhista „vallást” nem lehet „felvenni”, nem kerül bele egyetlen buddhista sem semmiféle „nagykönyvbe”, és Buddhát nem imádják istenként, tehát jogos az az érv is, miszerint a buddhizmus nem vallás. Talán azt lehet megjegyezni, hogy a keleti „vallásosság” egészen más jellegű, mint Nyugaton; a nyugati vallásokba általában beleszületik a hívő, vagy felveszi azt (pl. keresztség). Érdekes megnézni a híres középkori kínai regényben, A vörös szoba álmában, hogy amikor haláleset, vagy születés, vagy valamilyen nagy esemény történik a palotában, akkor taoista szerzeteseket és buddhista szerzeteseket is hívnak, s mellesleg a konfuciánus szokásokat is szigorúan betartják, az ősök csarnoka igen fontos kultikus hely a palota lakói számára. A keleti filozófiáknak, vagy ha úgy tetszik, „vallásoknak” nem hívei vannak, hanem sokkal inkább gyakorlói. Buddhista az, aki gyakorolja a Buddha tanát és buddhista meditációs gyakorlatokat végez.
 

knot.jpg

 
 
5. A buddhizmus önzőségen alapul, mert csak az egyén önerőből történő saját megváltására koncentrál.
Ez a kijelentés így nem igaz. Az igaz, hogy nem az Istenhez imádkozva, az isteni kegyelemtől remél jobb sorsot az, aki buddhista, hanem önmaga tökéletesítésével azon munkálkodik, hogy minden lény (nem csak ember, az állatok is ide értendők) szenvedése mihamarabb szűnjék meg. Valamennyi hagyományban létezik olyan felajánlás, amellyel a gyakorló azt fejezi ki, hogy a gyakorlása során felhalmozott szellemi javakat, erényeket megosztja és felajánlja a világ összes szenvedő lénye számára. Ennek értelmében erőfeszítésről beszélhetünk, amit a gyakorló végez, de önzőségről semmiképpen sem.
 

buddha--1-.jpg

 
 
6. A buddhizmus nihilista, mert azt állítja, hogy semmi sem létezik.
A buddhizmust gyakran vádolják azzal, hogy alapvetően nihilista filozófia, mert tanításai szerint semmi sem létezik. A buddhizmust ily módon bírálók azt a kérdést szokták gyakran feltenni, hogy ha nem létezik semmi sem, akkor ki állítja ezt. Számos zen történet szól arról, miszerint a tanítvány „felismeri”, majd büszkén mondja a mesterének, hogy elérte a megvilágosodást, mivel rájött arra, hogy semmi sem létezik, s erre a mester jó alaposan elveri a tanítványt, kérdezvén, hogy akkor ez a pofon, ez az ütés micsoda. A buddhizmus nem azt tanítja, hogy semmi sem létezik, hanem azt, hogy a létezőknek nincs önálló, változatlan belső lényegük, azaz arisztotelészi értelemben vett szubsztanciájuk. A buddhista filozófia megannyi ága közül egyik sem állította soha azt, hogy a világ nem léteznék, hanem helyette a nyugatiak által sokszor egy alaposan félreértett fogalmat, az üresség (szanszkritul: śhūnyatā) tanát vezeti be.
 

vajra.jpg

 
 
7. A buddhisták hisznek a lélekvándorlásban.
A hindu rendszerekkel ellentétben a történelmi Sakjamuni Buddha másképpen tanította reinkarnációt. Nem úgy magyarázta, hogy a test halálakor a lélek elvándorol egy új testbe, hanem ennél jóval bonyolultabb magyarázatot adott arra nézve, hogy mi történik a „lélekkel” a halál után. Mivel a Buddha tana szerint semmi nem bír önvalóval, így olyan esszenciális „lélek” sincsen, ami új tettbe vándorolhatna. A lélek helyett sokkal inkább a „tudat” működéséről beszélt Buddha, és a buddhista gyakorlatok is a tudattal dolgoznak, nem a lélekkel. A lélek, csakúgy, mint a test, nem esszenciális önvaló, hanem különböző lételemek (dharmák) együttállása, amelyek folytonos mozgásban, változásban vannak, s éppen emiatt a természete üres. Buddhista felfogás szerint tehát ahogy a halálban a test is lételemeire esik szét, ugyanúgy a „lélek” is, s csak a dharmák maradnak fönn, folytatják a halálon túli létüket, amelynek során, bizonyos feltételek teljesülése mellett reinkarnáció történik. Nem arról van szó, hogy valaki „itt” meghal, és majd „amott” újjászületik, mert aki itt meghal, az amott ha újraszületik, sem nem ugyanaz a személy, sem pedig egy másik.
 

zen-kor.jpg

 
 
8. A karma egyenlő a végzettel.
A „karma” szó jelentése „tett”, és nem „végzet” se nem „sors”. A buddhizmus szerint a karma olyan energia, amit az akaratlagos tett hoz létre, gondolatok, szavak és cselekedetek által. Mindannyian minden pillanatban karmát hozunk létre, és a karma, amit létrehozunk, minden pillanatban kihat az egész világegyetemre, sokszor nagyon közvetetten, és miránk is. A karma tehát se nem maga a végzet, se nem a kozmikus büntetés. A jó karmának csakúgy következménye van, mint a rossz karmának, s buddhista felfogás szerint a jó karma is egyszer elfogy, tehát nem állandó, nem vezet a szenvedés megszűnéséhez. A rossz karma ledolgozása, tisztítása nagyon fontos, de a buddhista számára a cél az, hogy ne legyenek karmikus adósságai, és semmilyen karmát ne hozzon létre.
 

dharma-wheel.jpg

 
 
9. A zen buddhizmus a maga szépségében a meditáló megnyugvását célozza meg.
A zen a mahajána irányzat egyik speciális ága, de célja nem a gyakorló megnyugtatása és ellazítása. Erre a wellness hétvégék, vagy a lazító, relaxáló gyakorlatok alkalmasak, ha valaki ezt keresi. A zen nem is nevezi „meditációnak” a gyakorlatát, mivel a többi nagy iskolához képest nincs min meditálnia, ezért inkább „ülésnek” (japánul: zazen) nevezik. Mint sok keleti gyakorlatnak, a zen ülésnek is csupán a „mellékhatása” a relaxáció, de nem a célja. Zen ülés, vagy másfajta buddhista meditációk során sokszor kellemetlen élmények (mind a fizikai, mind lelki síkon) felmerülhetnek, tehát elsősorban nem a szépséget és a relaxált állapotot keresi a gyakorló. Téves az a reklámokban is közkeletű nézet, amely szerint a zen a szépséget és a nyugodtságot jelenti. A zennel reklámozott laptopok, masszázsolajok, és megannyi árucikk valamint szolgáltatás hazug és becsapó. A zen természetesen törekszik arra, amire minden más buddhista gyakorlat is, hogy a gyakorló összhangban éljen magával és a külvilággal, de sokkal többről van szó, mint ellazult és kellemes állapot eléréséről. A zen gyakorlója gyakran szembesül az ülések során azzal, hogy kínzóan fájnak a lábai, szeretne felállni, a tudatában félelmetes és kellemetlen emlékek kelnek életre, vagy majdnem elalszik az álmosságtól, fáradtságtól, ám az ülés során igyekszik uralkodni a testén csakúgy, mint a tudatán, mert a zenben a kettő szorosan összefügg.
 
zen-temple.jpg 
 
10. A tibeti buddhizmus az igazi buddhizmus, minden más csak hamis változata a Buddha tanának.
Buddha többféle embertípusra is gondolt, ezért többféle eszközt adott az emberek kezébe, hogy ki-ki a saját egyéniségének tetsző úton induljon el a megvilágosodás felé vezető felfelé tartó lépcsőfokokon. Az út nagyon sokféle lehet, nagyon különböző járműveket lehet használni, de az elérendő csúcs a buddhizmus minden ágában ugyanaz, és a buddhizmus lényege is minden iskolában ugyanaz, csak a megvalósítás módja más. A tibeti iskolák gyakorlatai se nem jobbak, se nem rosszabbak a többiéinél, csupán mások.
 
 
 potala.jpg
 
11. A megvilágosodott lények állandó eksztázisban vannak.
Sokan azt képzelik, hogy „megvilágosodni” olyasmi, mintha a gyakorló hirtelen eksztatikus állapotban felfedezné „a nagy világrejtélyt”, és örömében táncra perdülve soha nem hagyná el őt a boldogság eksztázisa, és egyfolytában a levegőben repkedne. A valóságban a „megvilágosodás” szó szanszkritul „bodhi”, ami annyit jelent, hogy „felébredés” – buddhista nézőpontból felébredés a nemtudás állapotából. A legtöbb gyakorló fokozatosan ébred fel, sokszor lassan, alig észrevehető módon. A zen gyakorlói szerint a „megvilágosodás” (japánul: szatori) pillanatnyi élményeket jelent, és ezeket az élményeket kell a gyakorlónak elmélyítenie, lehetőleg állandósítania. A buddhizmus más iskoláiban is sokat hangoztatják, hogy a tudatot tisztító meditációs gyakorlatok folyamatosan nyitják meg a tudat terét, ami együtt jár annak fényességével is; például a Dzogcsen erősen hangsúlyozza a tiszta tudat terességét és egyben fényességét is. Ez olyan tapasztalatok sorozatával érhető el, ami mindig egy lépcsőfokkal feljebb visz az úton, tehát szó sincs semmiféle eksztatikus megvilágosodottságról.
 
Még a megvilágosodott lények sem ülnek egyfolytában az üdvösség felhői fölött; ők is itt élnek a földön, nekik is ugyanazok a problémáik, mint másoknak, ők is megbetegszenek időnként, teszik a hétköznapi dolgukat, és amikor eljön az idejük, meghalnak.
 
buddhist-monk.jpg 
 
12. A buddhisták Buddhát imádják.
A történelmi Sakjamuni Buddhát emberi lénynek tekinti minden buddhista, olyan embernek, aki saját erőfeszítéseivel érte el a buddhaságot, azaz a felébredettsége állapotát. Emellett a buddhizmus nem istenhívő vallás – bár Buddha nem mondta, hogy nincs Isten, vagy istenek, csak úgy vélte, hogy az istenhit nem segít hozzá a felébredettség eléréséhez.
 
A buddha manapság is a megvilágosodást képviseli és a buddha-természetet, amely minden lény valódi természete. Buddha és más megvilágosodott lények ikonjai bizonyos irányzatokban áhítat és hódolat tárgyai, de léteznek olyan zen-történetek, amelyekben arról van szó, hogy a buddha-szobrokat el szabad égetni, vagy amikor a XX. században valaki egy zen központba besétálván a cigarettájával lehamuzta a buddha-szobrot, nem követett el semmiféle „bűnt”, mivel a buddha-szobor nem bálvány, amelyet imádni kellene. Más hagyományokban nagy tisztelet veszi körül a buddhákat és más megvilágosodott lényeket, de nem úgy tekintenek rájuk, mint istenekre.
 

buddha-3.jpg

 
 
13. A tibeti buddhizmus egyenlő a „lámaizmussal”.

A tibeti buddhizmust sokan nevezik nyugaton „lámaizmusnak”, ami teljesen helytelen és félrevezető megfogalmazás. Ennek eredete a XIX. század végére datálható, amikor mindkét nagyhatalom, Anglia és Oroszország is a saját birodalmukhoz akarták hozzácsatolni Tibetet. Az angolok a gyarmatosításaik ideológiájára szinte mindig a kulturális elmaradottságot használták, amelynek értelmében a gyarmatosítandó országot meg kell menteni saját magától. Tibetet egy olyan elmaradott országnak festették le, amelynek lakói korrupt és gonosz papjaik miatt élnek leigázva. Szerintük ezeknek a papoknak a vallása messze áll a buddhizmus eredeti, „igazi” formájától, így nem is érdemli meg azt, hogy Tibet vallását buddhizmusnak nevezzék. Ennek okán nevezték el a tibeti vallást „lámaizmusnak”, mintegy degradáló értelemben, amelynek semmi köze nincs a buddhizmushoz. A Nyugat tudósai úgy képzelték el a buddhizmust, mint a józan értelem és nyugodt önuralom filozófiáját, amely mindenféle rítustól mentes. Valójában azonban a buddhizmusnak ez a nyugati módra idealizált formája sosem létezett Ázsiában.

 

mandala.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.